Little Laura's World

Valószínűleg a bejegyzésem címe, azonnal szemet fog szúrni a bíráknak és moderátoroknak, de nem találtam frappánsabbat. Egyébként klasszul rímel a "blog" szóra. :D

Többször is ért már támadás, többször feltételezték rólam, hogy illegális szereket, szarokat fogyasztok, de az utóbbi időben nagyon besokalltam a sok paraszttól. Egy hét leforgása alatt ketten is azzal gyanúsítottak, hogy drogozom. Az első történet azért is érdekes, mert itt ismerkedtem meg a pasassal, aki több,mint valószínű, hogy olvasni fogja a soraimat...

* Virtuális randi *
Nagyon ritkán szoktam chatelni, privizni. Megvan rá az okom, azért, de néha belémbújik a kisördög! Így történt ez pár héttel ezelőtt, amikor egy éjszaka képtelen voltam pihenni! Beléptem hát az egyik türelmi zónás negyedbe! Mivel máshová nem léphetünk be, ezért nem is maradt más választásom! :D
Jó volt a társaság, jó volt a hangulat, csomóan megcsodálták a képeimet, mindenki ugyanazt a kérdést tette fel. :)
Volt ott egy jófej, aranyos pasi, akivel jól "eldumálgattam", kellemesen telt el az éjszaka. 
Mivel másnap sajnos ugyanerre a sorsra jutottam, nem tudtam aludni, ezért ismét itt kötöttem ki! És láss csodát, az előző éjszakai pasi, ismét ott volt, mintha épp engem várt volna! Sokat írogattunk egymásnak és kellemesen csalódtam: felfedeztem a chatelés örömeit. :)
Aztán másnap meglepetés ért! Egy felkérés érkezett fb-n. Mivel fogalmam se volt, ki lehetett az, a kép nem mondott semmit, ennek ellenére visszaigazoltam. Este, mikor több időm volt, akkor nézelődtem és találtam egy ismertetőjegyet, amiből rájöttem, hogy az itteni chates pasas talált meg! Mondhatná, írhatná akárki, hogy ez a hátrány annak, ha arccal, és eredeti névvel hirdetem magam... Hát igen, kérem szépen!
Azonnal ráírtam a pasira és órákig csak pötyögtünk egymásnak. És az elkövetkező napok is a chatelés jegyében tellettek. 
Én hülye,elárultam neki, hogy hamarosan a fővárosba utazom. Randit kért. Először nem igazán akartam vele találkozni, mert annyira azért nem fogott meg, de később beadtam a derekam és igent írtam. Nem ígértem neki órák hosszáig tartó találkát. Utólag rájöttem, hogy ezt legalább helyesen tettem. Úgy egyeztünk meg, hogy hazafelé menet, majd a Déliben találkozunk.

Aznap barátnőmnél voltam. Keveset aludtam, Danika is nyűgös volt egy kicsit és én is eléggé rezignált voltam. De mindezt leszámítva nagyon örültem annak, hogy láthattam őket és annak is, hogy a Nyuszi épen és sérülés nélkül megérkezett Pécsről Budapestre a kis szerelmemhez! :) Az idő hamar elszállt és mivel az ünnepekre Édesanyámékhoz voltam elígérkezve, nem maradhattam Bettyékkel. Haza kellett utaznom. 

* Randi élesben *
Az Örsig kivittek autóval, onnan repített a metró tova, egészen a pályaudvarig. Elindulásomkor itt a városban már rossz volt az idő, Budapestre csak délutánra érkezett meg. Ömlött az eső, jól megáztam, beleléptem egy hatalmas nagy pocsolyába véletlenül.  pontosan úgy néztem ki, mint egy kiöntött ürge! :D És így érkeztem a mi kis randink színhelyére!
Ott várt a pasi már rám egy ideje. Sokat késtem, a vonat indulásáig nem volt túlzottan sok időnk. Nagyon- nagyon zavarban voltam, ott álltam egy vadidegen pasas előtt csuromvizesen lefolyt sminkkel, hullafáradtan. Valahogy nem igazán tudtam élvezni a társaságát, de attól függetlenül megegyeztünk abban, hogy még találkozni fogunk!

*Szembesítés... *
Késő este érkeztem haza. Azonnal átöltöztem, és tettem-vettem, készülődtem . Mivel lefeküdnöm már nagyon nem volt érdemes, mert hajnalban indultam, ezért aznap éjjel egyáltalán nem pihentem semmit. Elmúlott az éjszaka...de még, hogy! :O
Leültem a gép elé, a fickó ott várt rám. Igencsak késő volt és ezen eléggé meglepődtem, hogy még szóba is áll velem. Feltett egy kérdést, ami az egész éjszakámat alaposan beárnyékolta. Nem hittem a szememnek, azt hittem, rosszul látok. 
Ő:  Drogozol?
Én: Hülye vagy???
Ő:  Jó, csak tudnom kell.
Én: És miből gondoltad mindezt?
Ő:  Hát, mert zavartan viselkedtél...

Könyörgöm, ilyen állapotban is szituációban ki a fene nem lett volna zavarban??? :O
Ezek után aztán alaposan megromlott a kapcsolatunk és pár napja töröltem őt az ismerőseim közül... És megfogadtam magamnak, hogy soha , de soha a büdös életben nem akarom látni azt a fickót többé!

* Egy másik eset *
Pár nappal később egy vendég érkezett hozzám, akivel eddig még nem találkoztam és remélem, hogy őt se fogom soha többé látni! Ö is azt kérdezte, hogy szedek-e valamit, vagy drogozom, mivel lassan beszélek és ez a drogosokra jellemző. Hát ő már csak tudja! :P
És a mocsok, bunkó, még bocsánatot se kért ezek után! Amilyen hamar csak tudtam, kicsináltam és kidobtam! Ez abszolút nem rám vall, de egy ilyen vérbeli tuskóval nem szívesen szívok egy levegőt...

Ezek után érthető, hogy alaposan kiakadtam...

*MIÉRT??? *
Komolyan, őszintén, nem értem ezeket az alaptalan vádakat! Tudom, hogy nem kellene odafigyelnem rájuk, de engem nagyon-nagyon bánt ez az egész.
Lehet, hogy úgy drogozom, hogy nem is tudok róla??? :O
Hát, ki tudja ezt???

*A mi kálváriánk...*
_Betty_ a legjobb barátnőm volt és az is maradt a mai napig is.
Gimis éveinket töltöttük együtt, rengeteg ökörséget csináltunk mi ketten, sok örömteli és kevésbé vidám pillanatokat, perceket, órákat éltünk át együtt. 
Az érettségi után is megmaradt a kapcsolatunk,barátnőm volt az elsők között, aki megtudta, hogy mire is adtam a fejem, de nagyon lazán fogadta a hírt...
Pár hónap múlva viszont fordulat következett be.Évekig nem tudtam feldolgozni, hogy mi is történhetett,nem értettem Betty viselkedését: az egyik nap még a legjobb barátnője voltam, másnapra viszont már a halálos ellenségévé váltam... :( Nem is akart tárgyalni velem, pedig szerettem volna megbeszélni, hogy tulajdonképpen, mi is gondja... Nem sikerült sajnos, így megszakadt a kapcsolatunk...
Rengeteget szomorkodtam és nem értettem, hogy mit is ronthattam el. Ismerőseim, ex-párom azzal vigasztaltak, hogy Ő nem is volt igazi barátnő, ha ennyire könnyen hagyta, hogy vége legyen a kapcsolatunknak.
Gondoltam rá sokat az évek múlásával, pláne akkor, mikor lelépett a pasim és csúszni kezdtem egyre lejjebb és lejjebb... Ködös óráimban mindig eszembe jutottak a történtek, de ennek ellenére vágytam rá, hogy ott legyen mellette és elpanaszolhassam, hogy mennyire fáj minden...

Aztán tavaly decemberben történt valami, amin igencsak meglepődtem...
FB-n  érkezett egy felkérés...Profilkép nem volt, csak egy név:azonnal, gondolkodás nélkül klikkeltem és hat év után felvettem Bettyvel a kapcsolatot. :)Tudtam, éreztem, hogy ő az!
Kicsit tartottam attól, hogy ismét elindul a sárdobálás, de megint meg kellett lepődnöm:barátnőm kis idő múlva írt egy levelet,érdeklődött, mi is van velem. Elkezdtünk üzengetni egymásnak, először kissé visszafogottan, később egyre lazábban... Úgy hülyültünk, mint rég. Szinte minden szabadidőmet a gép előtt töltöttem, tudni akartam mindent az én elveszett Banyámról: mi történt vele, mit érez, stb. Kiderült, hogy még mindig együtt van a régi párjával és van egy két és fél éves tüneményes kisfiúk... :)Betty anyuka lett! :)

Aztán kis idő múlva már terveztük, hogy találkozni fogunk. Így is lett, utaztam Budapestre. 
Csajszikám egy kicsit aggódott, hogy mi lesz, ha nem fogjuk egymást megtalálni és felismerni a Déliben, de nagy tömegben azonnal ráleltem és amikor megöleltem őt , kimondhatatlan boldogságot éreztem és rájöttem arra, hogy mégsem annyira igazságtalan velem az élet! :)
Úgy terveztük, hogy csavarogni fogunk erre-arra, de mivel szakadt a hó, így sajnos nem jött össze a dolog. Hazavonultunk és babás délutánt, estét tartottunk!
Amikor elcsendesedtek a fiúk, akkor tudtunk csak nyugodtan beszélgetni. Órák hosszát dumáltunk mindenről és végre sikerült megtudnom, hogy mi is történt anno 2005 őszén... Édesanyja volt az, aki véget vetett a barátságunknak, mivel igencsak nem nézte jó szemmel, hogy a lánya egy "ribivel nyomul" Valóban, szerintem minden édesanya félti a gyermekét, de én nagyon szeretem Betty-t és soha, de soha nem jutott és nem is jutna eszembe az, hogy bármilyen rossz dologba belerángassam őt... Nem tudtunk akkor mit tenni. 
Láttam a barátnőm arcán, hogy ő is nagyon-nagyon örül nekem! :)Soha nem hittem volna, hogy valaha beszélgetni fogunk egymással...és tessék!
Nevetve közöltem , hogyha mindenféle szarházinak elmond és ha a hajamat fogja tépni, én akkor sem fogon őt soha többé elengedni! Még banyakorában is boldogítani fogom. És akkor már valószínűleg  nem pasikról, meg a sexről fogunk traccsolni, hanem a műfogsorokról, és miegymásról... :D

*Az én kis szerelmem...*
Már az első találkozásunk alkalmával jó barátok lettünk. Szülei elmondása szerint minden idegennel bizalmatlan és visszahúzódó, de amikor először beszálltam mellé az autóba, azonnal elkezdtünk csacsogni! Szokatlan is volt ez Anyának és Apának, de én azonnal tudtam,  éreztem hogy megnyertem a kissrácot! :)
Igazából ő még csak 2 és fél éves, hamarosan oviba készül, de én rajongva szeretem őt és úgy érzem, hogy ő is rajongva szeret engem. Bár ez nem mindig nyilvánul meg nála, pláne akkor nem gondolok ilyesmire, amikor fejbedob papuccsal, vagy, amikor megver fésűvel. De minden érdekli őt, ami velem kapcsolatos: a hajam a lakkozott körmeim, az ékszereim, a laptopom, a telefonom és az égvilágon minden. És van egy közös bennünk:mindketten szeretjük, ha fotóznak minket! Danika, ha telefont, vagy fényképezőgépet lát és tudatosul benne, hogy őt fényképezzük, azonnal mosolyogni kezd! De nem is akárhogyan! :) Zabálnivaló kis rosszcsont! :)
 Hatalmasakat szoktunk együtt játszani, néha annyi időm sincs, hogy egy cigarettát elszívjak. Hiába, ő  vigyáz az egészségemre és őrködik felettem! :D
Egy tapodtat sem mozdul mellőlem.Így történt ez legutóbb is, amikor náluk vendégeskedtem...

*Nem lehet elég korán kezdeni! :)*
A nappaliban, ahol aludtam, éktelen zajra ébredtem... A kis rosszaság teljes erejéből csapkodta földhöz a nyakláncomat, amit alvás előtt levetettem... És elgörbítette a fülbevalóimat is. De egyszerűen nem lehet haragudni, rá:imádom őt! :)
Aztán elkezdtünk játszani, hatalmas rendetlenséget csinálva ezzel a lakásban. Már igencsak dél volt, mire eljutottam odáig, hogy vegyek egy frissítő fürdőt!
A szülők magukhoz vették csemetéjüket, én pedig elvonultam a fürdőszobába. Kis idő múlva keserves sírást hallottam kintről. Kiszóltam, hogyha senkinek nincs ellenére engedjék be a kisfiút, addig úgysem nyugszik meg. Azt hiszem nagyon rossz anyuka lennék, mindent megengednék a gyerkőcömnek! :P
Dani Baba bejött hozzám, leültettem a székecskéjére, nehogy vizes legyen, én pedig zavartalanul tusoltam. Ő pedig csak bámult rám a hatalmas, csodaszép, kék szemeivel... Többször is a popsimra mutatott és kérdezte:
-Ez mi?
-Tetoválás- ismételtem el mindig ő pedig mondta utánam.
Közben a legnagyobb egyetértésben megtárgyaltuk azt, hogy a lányoknak puncijuk van, a fiúknak meg "kikijük" Anya, Apa ezek szerint már informálta a kis lurkót az élet nagy dolgairól... :D
Miután végzetem, hidratálni kezdtem. A kicsi nyújtotta kis kezecskéjét, tudtam, hogy mit akar:egy kis testápolót nyomtam a tenyerébe. Nagyot csodálkoztam, mikor a hátam mögé állt és elkezdte kenegetni a popsimat, a tetkót pedig alaposan megszemlélte. Időközben Anya a résnyire nyitott ajtón keresztül nézett minket
-Nekem is így szokta!-közölte...
Na, tessék! A fél familia engem kukkol! :D

Aztán mikor végeztünk, egy törölközőbe csavartam magam. Együtt felmostunk a fürdőszobában, majd felkaptam kis hódolómat és a nappaliba vittem..Csak nézett rám érdeklődve és ismét egy meglepő kérdést tett fel:
-Eltetted a puncit?
-Eltettem Drágám...
-És hol van?
Csendben a törölközőre mutattam... :D
És ezzel zárultak pajzán pillanataink, mert gyorsan eltűntem és felöltöztem. :)

Aznap Apa szabadnapos volt, így felajánlotta, hogy kivisz a Délibe, így nem kell metróznom a csomagokkal.
Dani Baba elaludt időközben, de amikor az autóba tettük azonnal felébredt és hatalmas mosollyal bámult ki az ablakon. Mellette ültem és csodálkozva szemléltük a pesti forgatagot: a villamost, a buszokat, a trolit, az autókat és az égvilágon mindent! Elég nagy volt a forgalom, egyszer csak Apa egy hatalmasat fékezett és a kisfiú megszólalt mellettem:
- Paraszt...
- Micsoda???-kérdeztem tőle csodálkozva-
- Paraszt!-ismételte.
Erre mindannyian felröhögtünk és Anya elől megszólalt-
-Apa szokta mondani, ha fékez... :D
-Te atyaúristen, hát mire tanítjátok ezt a gyereket???- kérdeztem nevetve
Válasz nem jött, csak nevettünk. 

Alig várom a jövő hét végét, hogy ismét láthassam őket. Az én elveszett  barátnőmet és az elbűvölő rosszcsont kisfiát! Az én kis szerelmemet! :)

Ha tudnátok, hogy hányszor hallottam, olvastam ezt a mondatot az elmúlt 3 hétben...
De igen...fáztam...és túléltem! :)
Első látásra azt mondhatná bárki, hogy ez a csaj nem normális, hogy a hóban pucérkodik...Igazatok van!
De ez is olyan nagy vágyam volt, mint az őszi autó tetején pózolgatós fotósorozatom! És valóra váltottam ezt is...

*Nem volt könnyű dolgom...*
Fel voltam már készülve arra, hogy elég nehéz körülmények között fog zajlani a munka! De bevállaltam!
A városban már nem volt hó, de a környező helyeken és a Mecsekben még igen. +8 fok volt,így azt hittem, hogy egy kicsit könnyebb lesz... a fenéket!
A dolgot az is nehezítette, hogy az első időpontot halasztani kellett, mivel annyira beteg voltam, hogy csak na. Terepszemlét tartottunk, de vetkőzni már nem mertem.
Vendéget is csak úgy fogadtam, hogy a telefonban közöltem velük, hogy csak akkor jöjjenek, ha nem zavarja őket, hogy ki sem látszom a náthából. Volt akit ez nem feszélyezett.
Elég vicces volt a szitu, mikor épp orális kényeztetés ( én nem írok olyanokat, hogy szopás, meg ilyesmi... :D )elkezdett csöpögni az orrom. De ügyesen megoldottam: Egyik kezemmel támaszkodtam, a másik kezemben a mellém készített papírzsepivel pedig intézkedtem, miközben a pasi farka a számban volt! :D :D Hát, biztosan nem mindennapi látvány és élmény lehetett! :D
De a Sors kegyes volt hozzám és a két nappal későbbi időpontra már igent mondhattam! Nem lehetett nagyon késlekedni, hiszen az idő egyre szebb lett, a hó villámgyorsan olvadni kezdett már mindenütt, ahol még volt.
Számítottam arra, hogy majd visszaesem a korábbi pocsék állapotomba, de már nem érdekelt semmi, csak legyenek meg a képeim! :)

Érdekes dolog az, hogy mindig azokon a napokon, mikor ilyesmire készülődöm, otthon mindig bolondokháza van. Pakolás, készülődés, smink, ruha, frizura, közben a telefonok megállás nélkül csörögnek. A privátom is...Hogy miért van ez így mindig, azt nem tudom...
Sajnos eléggé elhúztam az időt, így a késő délutáni órákra értünk ki a helyszínre és a napocska pedig elég gyorsan aludni tért, így expresszsebességgel kellett  nekiállni a munkának. Elég sok mindenre kellett odafigyelnem,így az eszembe se jutott, hogy a fényképezőgépemen üzemmódot kell majd a fényviszonyok miatt változtatni. Így nem túl jó minőségű képek születtek, de az ötlet abszolút egyedi! :)
Talán fél óra lehetett az egész, de minnél több ruhától szabadultam meg, annál jobban fáztam...Ki gondolta volna... :D Eleinte még mosolyogva mozogtam, de később már nem igazán volt kedvem vigyorogni! A legnehezebb rész a hóban fekvő fotó volt. Pár másodperc volt az egész, mégis 10 perces szünetet tartottam utána, mire egy kicsit átmelegedtem...Jó kis házipálinka kellett volna,biztosan végig sokat mosolygok, ha azzal melegítettem volna... Ha az a volna ott nem lett volna... De mivel gyógyszereket szedtem, így maradt a forrónak már egyáltalán nem mondható citromos tea. Pedig termoszban volt. Lehet, hogy jobban jártam volna a finom gyümölcspárlattal??? :D 

Arra is számítottam, hogy pár napig "betegszabadságon" leszek majd, de csodával határos módon semmi bajom nem lett és a következő hét elejére már teljesen helyre is jöttem! A fotózás egy pénteki napra esett.

*Mindig tudni kell...*
..valami új ötlettel előállni. Én ezt az elvet vallom. 
Valami kis plusz,amire az ember felkapja a fejét és érdeklődni kezd. Legyen szó társkeresésről, bármi másról, ami reklámokra épül...Legyen az ötlet akármilyen abszurd, őrült, ha az ember szán rá elegendő energiát, hogy véghez vigye, akkor abból biztosan nem lehet kudarc...Mindent a szemnek! :)

Vannak még  hasonló ötleteim... :D


!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/4d85e1820120320005721.jpg


!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/4d85e1820120320010941.jpg

!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/4d85e1820120320011333.jpg

Ez a kis szösszenet azért jön most létre, hogy szemléltessem Nektek, hogy azért mégsem annyira kegyetlen és vad a mi "szakmánk" Legalább is számomra...
De azt hiszem, most jön csak a java...

*Pánikhangulat...*
Miután kiírtam (helytelenül persze), hogy elhagyom Pécs városát, kisebbfajta pánikhangulat tőrt ki. Jöttek a telefonok, email-ek, hogy "most akkor tényleg elmész? És végleg? Mi lesz akkor velem???" típusú kérdésekkel...És akkor kapcsoltam, hogy kissé megtévesztő módon szerkesztettem át az adatlapom...Javítottam és azóta lenyugodtak az indulatok. :)
Nem, nem hagyom el ezt a csodálatos várost,ami a szívemhez nőtt! És nem hagyom itt a vendégeimet, akiknek a mosolya és kedvessége éltet és erőt ad...Ők, mind az "enyéim" :)

Én egy olyan fiatal nő vagyok, akinek mindig új kihívás kell, mindig bizonyítania kell. Ha már a tanulmányaimban nem voltam sikeres, akkor a munkámban legyek az. És jött az ötlet: Kipróbálom magam Budapesten. Amolyan "debütálás" lenne ez az időszak! Arra lennék kíváncsi, hogy én a kissé, félénk és szolíd (még ha a külsőm nem is ezt sugallja) csajszi mennyire leszek sikeres a Fővárosban. Olyan kegyetlennek és zordnak tűnik a pesti élet, de ezzel tudom, hogy az ott élők nagyon nem értenek egyet. Előre is elnézést szeretnék kérni ezért tőlük!
Nem tudom, hogy mit tartogat számomra a jövő, de ha lesznek érdekes élményeim, akkor mindenképp írni fogok...

*És akiktől nem búcsúztam el...*
Vagyis, akiktől nem sikerült elbúcsúznom, azoknak csak annyit üzenek, hogy: rossz pénz nem vész el,hamarosan jövök!!!! :)

Pár óra múlva utazom haza Édesanyáémhoz. Fogalmam sincs, hogy fogom előttük tartani magam, hiszem azért hiába a több éves rutin, én azért izgulok nagyon... Mindig stresszelek, ha új feladat vár rám...
Lesz, ami lesz!

*Mindenkinek kellemes hétvégét kívánok!!! :)*

Sokatok által feldolgozott és vitatott téma.
Ma bővült az én listám is...Sajnos? Nem, nem sajnálom...
De sosem fogom megérteni az embereket, azt hiszem...

Van az a verzió, amikor úgy tilt le minket az illető, hogy semmiféle kontakt (se telefon, sem levél, sem sms) nem volt köztünk. Ez számomra a legrejtélyesebb, ez az, amin rengeteget gondolkodtam eddig, de semmire sem jutottam.
1.   Lehet, hogy annyira rusnyának tart, hogy még véletlenül sem akar a profilommal találkozni? Hülyeség...
2.  Lehet, hogy attól tart, hogy majd levelekkel fogom bombázni, zaklatom, stb.? Van ennél jobb dolgom is
3,  Lehet, hogy a kurvaságom olyan mértékben zavaró számára (is)? Baromság, hiszen ennyi erővel az egész türelmi zónát letilthatná... Nem? :)

A második verzió az, amikor a kedves vendégjelőlt bejelentkezett és aztán valahogy nem ért ide.Amikor telefonált csak 5 perc türelmet kértem tőle, amíg megszabadultam a festékes ruhámtól és rendbeszedtem magam. Aztán persze semmi. Nem maradtam hálátlan, mert egy nyomdafestéket nem tűrő stílusban írt levéllel ajándékoztam meg őt és dühömben utána le is tiltottam... Megérdemelte... 5 perc várakozási időre akárki igent mond, attól függetlenül, hogy épp rohan- e vagy sem...

Aztán az utolsó verzió, amikor olyan levelet kapok, amitől az összes létező hajam szála égnek áll, üvöltözni és toporzékolni támad kedvem. 
Leszögezem hála az égnek ritka az ilyesmi, de sajnos a hülyék engem is megtalálnak...
Nos, a mai "adag" nem volt túl durva, de az illető a többiek sorsára jutott, aztán ő is vette a lapot:

laura27 írta (2012-01-30 15:47:04
Kérdeztem valamit, De sajnálom, hogy arra se méltatsz, hogy normálisan válaszolj!!
Nézzen utána a bánatom, nem érdekel!!!!!

xy írta (2012-01-30 15:46:01):
> Nézz utána a neten !! Nem vagyik értelmező szótár!!
>
> laura27 írta (2012-01-30 15:43:49):
> > Szia!
> >
> > Milyen???
> >
> > xy írta (2012-01-30 15:40:18):
> > > Szia. DE kár hogy billogos vagy!!
> >
>

Már csak dacból sem nézek utána, hogy mit is jelenthet a mélyen tisztelt úriember által leírt kifejezés. Utólag elgondolkodva már sejtem, hogy mire is utalhat... Csak igazából azt nem értem, hogy mi a fasznak ír az ilyen.ha ennyire lenéz???
Hiába, na rossz ember vagyok... :(

Na, mindegy, inkább befejezem a vasalást...

Az utolsó előtti bejegyzésem életem első repülőútja előtt íródott. Nagyon kedves és biztató kommenteket kaptam Tőletek. Mint ahogy azt láthatjátok az utat túléltem és most majdnem két hónap után lepötyögöm,hogy mi is történt velem... 

Duisburgi élményeimről:

*"A fellegekben jártam..."*
Az utazás előtt éjszakát senkinek sem kívánom. Őszintén rettegtem... De nem volt megállás, menni kellett. Segítséggel elvergődtem a Liszt Ferenc Repülőtérig és remegő gyomorral várakoztam... 
Miután kísérőmtől elbúcsúztam akkor lett csak igazán úrrá rajtam a pánik,rettenetes érzés volt. A félelmem akkor fokozódott igazán, mikor a fedélzeten az egyik utaskísérő bemutatta, hogy miként kell az oxigénmaszkot használni, ha szükséges... Aztán a hangosbemondóban megszólalt egy kellemes női hang, aki szintén tájékoztatta az utazóközönséget, hogy mit is kell tenni veszély esetén, merre távozzunk stb. Ez teljesen kiverte a biztosítékot nálam...és elbőgtem magam...Ezt észrevette egy légiutas kísérő kisasszony, aki odajött hozzám.Miután közöltem vele, hogy még sosem repültem, nagyon kedvesen biztatott, megfogta a kezem és próbált megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj. Ellenőrizte, hogy jól kötöttem be magam és magamra hagyott... Még soha az életben nem éreztem magam annyira magányosnak, mint akkor...
Pár perc múlva  felszállt a gép... Hátrahajtott fejjel ültem, potyogtak a könnyeim. Arra gondoltam, hogy ez is Sors akarata...hogy ismét  teszteljem magam...Egyedül a pánikrohamok ellen. Nem volt könnyű dolgom, de szép lassan megnyugodtam,a füldugulás sem fenyegetett. Olyan érzés volt, mintha vonaton, vagy buszon ültem volna. Elkezdtem bámészkodni. Csupa unott figura, újságot olvasó úriember, bambán rágózó fiatal srác, egykedvűen csevegő fiatalok... Semmi izgalom. Így hát  kifelé bámészkodtam az ablakon. "És amit odafentről a jó ég tudja hány kilométer magasságból láttam azt csak egy paradoxonnal tudnám kifejezni:rémisztően gyönyörű volt" Saját magamat idéztem. A látvány feledtetett velem minden rosszat, Előszedtem a fényképezőgépem és lelkesen fotózni kezdtem. Teljesen belefeledkeztem az előttem kitárulkozó  gyönyörű látvány csodálásába. És valóban a felhők fentről úgy néztek ki, mint ahogy azt Dinus leírta...mint a Mikulás szakálla! :) És valóban a "felhők felett mindig süt a nap" Ezek pedig Csak-egy-srác szavai voltak. Gondoltam Rátok és arra, hogy igenis egyben, egészségben fogok hazatérni! Hogy továbbra is blogolhassak Nektek! :)

Az út két óra hosszát vett igénybe, Düsseldorfban ért véget. Sajnos landolásnál csúnyán bedugult az egyik fülem egy ideig nem is hallottam vele semmit és eléggé fájt. De nem érdekelt. Hiszem most már elmondhatom magamról, hogy: "a fellegekben jártam" És ez hatalmas dolog nálam, aki rettegett a repüléstől. Most már egész bátran be mernék vállalni máskor is egy hasonló utazást! :)

*...és az ismeretlen, ami várt rám...*
Erről nem szívesen, azaz nem sokat írnék. Az elutazásom előtt inkább a repüléstől tartottam, valahogy úgy éreztem, hogy jó csapatba fogok kerülni, ahol meg fogom állni a helyem....Ismét tévedtem. Segítséggel sikerült hazajutnom.
Az a négy nap, amit Duisburgban töltöttem arra volt jó, hogy a maradék önbecsülésem is elveszítsem.
Pozitívumként pedig annyit, hogy megismerhettem pár nagyon klassz embert. Egy bisex lánypárt, akik nem beszéltek németül, az egyikükkel tudtam csak olaszul társalogni. De az öleléseik erőt adtak nekem, annyi, de annyi szeretet lakozott bennünk, hogy még most is elszorul a torkom, ha rájuk gondolok. Még elbúcsúzni sem tudtam tőlük...
Aztán volt egy nagyon kedves vendégem, aki az utolsó estén  visszatért hozzám, Nagyon meghitt és őszinte perceket töltöttünk együtt és úgy búcsúztunk el , mintha évek óta ismernénk egymást. Sok sikert kívánt a tanulmányaimhoz...Láttam a szomorúságot a szemeiben, mikor kilépett az ajtón. Sajnálom, hogy soha többé nem láthatom őt, nagyon jófej figura volt.
És végül egy nagyon aranyos ukrán lánnyal sikerült összebarátkoznom. Beszélt magyarul, aminek nagyon örültem. A párjával együtt vittek el hajnalban a vasútállomásra. 
Sajnálom, hogy soha többé nem láthatom ezeket az őszinte, kedves embereket, de szívből örülök annak, hogy ismét itthon lehetek! :)

*Kaland a pékségben*
Duisburgi tartózkodásom utolsó állomása a főpályaudvaron ért véget. miközben a megmentőmre várakoztam, nem is sejtettem, hogy újabb kalandban lesz részem... :)
Hajnali fél négy körül járhatott az idő. Álmosan sétálgattam a kihalt pályaudvaron. Valahonnan a távolból friss pékáru illatát éreztem, és bizony rá kellett döbbennem arra, hogy éhes vagyok. Bizonytalanul közelítettem, az illatok forrását keresve, mivel kételkedtem abban, hogy bármi is nyitva lenne ilyen korán. De tévedtem és hamarosan megláttam az üzletet:a pult mögött sorakozó csábító bagetteket,pogácsákat és egyéb finomságokat. 
Egy fiatal mosolygós srác szolgált ki. Ismét meglepődtem:hogy a csudába tud ilyen kora reggel vigyorogni? :) Nagyon kedves volt. Kinyitott egy helységet, ahol le tudtam ülni és kényelmesen megreggelizhettem. Többször is felém kacsintott és kérdezte, hogy ízlik- e a bagett. Nagyon-nagyon finom volt! 
Aztán a pasas ki-be járkált a pultból,kiszolgálta az emberkéket, majd  megállt az asztal előtt, ahol ültem. Elkezdtünk beszélgetni. Kérdezte honnan jöttem. Mikor megtudta, hogy magyar vagyok, nagyon lelkes lett.Mindent,amit mondott le kellett fordítanom az anyanyelvemre. Mindent hallani akart, mindenre kíváncsi volt. Kiselőadásomnak szem-és fültanúi voltak az időközben a helyiségbe szállingózó emberek. Csak bámultak rám. A srác pedig csak mosolygott és mosolygott és mosolygott. Még akkor sem vette le rólam  a szemét, amikor a pultban kiszolgált. Éreztem, tudtam, itt bizony lesz valami...
Nem zavartattuk magunkat, elkezdtünk önfeledten bohóckodni, a srác a koffert tologatta,én pedig énekelgettem mindenfélét közben. Érdekes látvány lehetett. Többször is kerültünk igen közel egymáshoz ezalatt. Az arcom tetszett neki, meg a frissen mosott rakoncátlan fürtjeim, amiket két copfba kötöttem.

Repült az idő, telefonos kapcsolatban voltam G.-vel, aki már nagyon közel volt hozzám Lassan eljött az idő, mennem kellett. Időközben a pasinak megérkezett a váltótársa a pultban tevékenykedtek. Mikor észrevette, hogy szedelőzködöm, két hatalmas szemeteszsákkal elindult ő is és intett, hogy menjek vele... Fogalmam se volt, hogy mit is csinálok...csak követtem őt, mint egy hűséges kiskutyus Egy kihalt folyosón vezetett  végig. Szinte egyszerre álltunk meg és megcsókoltuk egymást. Volt abban a csókban valami...valami ami beindított, megbizsergetett. És vakon követtem a srácot tovább. Egy irodába tessékelt, ahol folytatódott a csókcsata. Időközben egyre nyugtalanabb lettem, hiszem folyamatosan csörgött a telefonom. De nem szabadulhattam egykönnyen, hiába mondtam, hogy mennem kell, alkalmi lovagom erélyesen visszatartott és csak csókolt és csókolt. Próbálta kioldani az övem és lecibálni a nadrágom, de dupla ellenállásba ütközött: a bokáig érő kabátom nehezítette a dolgát és én sem nagyon lelkesedtem az ötletért, hogy ott a raktárban megdugjon, hiszen azokban az órákban kezdtem el menstruálni...
A pasi miután rájött, hogy nem tud levetkőztetni és bizony a telefonom is folyamatosan énekel, szűkös az idő és mennem kell, így arra kért, hogy térdeljek elé.Megadóan térdre ereszkedtem, a számba vettem a farkát és nagyon lágyan kényeztetni kezdtem.Nagyon sok dolgom nem volt, szinte azonnal elsült a fegyver. Ennyi volt. Pedig én is iszonyatosan kívántam őt, nagyon felhúztak azok a csókok, de hát "üzemképtelen" voltam.  :( 

Időközben kintről a folyosóról hangokat hallottunk. Mindketten megijedtünk, a srác rámszólt, hogy maradjak bent, ő pedig kiment. Átfutott a gondolat az agyamon , hogy mi van akkor, ha be akar zárni, de szerencsére nem tette. Játszom a tűzzel... Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó és kiszabadultam. Még egy utolsó búcsúcsók és rohanva elhagytam a vasútállomás épületét...

Sokat gondolok azóta is rá, azokra a finom csókokra és arra a bolondos, vidám hajnalra!

Mindez immár lassan két hónapja történt, Próbálom feldolgozni a történteket kisebb-nagyobb sikerrel. Minden rosszban van valami jó, tapasztaltabb lettem. A saját káromon tanulhattam. De tudom, hogy ennek így kellett lennie, ez is a Sors akarata volt.
De őszintén, teljes szívemből örülök annak, hogy újra itthon lehetek! Köztetek! :)

Az elmúlt időszakban többen is kérdezték tőlem, hogy mi van velem, hiszem már egy ideje nem írtam a blogomba semmit!

Üzenem a nagyvilágnak, hogy még élek...Hazudnék, ha azt írnám, hogy jól is vagyok, de azért még bírom egy darabig... Azt hiszem túl sok volt mostanság a jóból:kezdek besokallni!
De ígérem idővel összeszedem magam és ismét írni fogok!
De most valahogy nincs hozzá túlzottan nagy energiám... :(

Itt ülök hajnali negyed kettőkor és agyalok. Ismét...

Elkezdtem csomagolni, igyekszem mindent időben elintézni, hogy ne az utolsó pillanatban kapkodjak...

Vár egy újabb idegen, rideg kaland! 
Irány az ismeretlen! Megyek...igen...utazom. De most nem a Rejtelmek Városába, hanem egy új útirányt céloztam meg, szintén Németországban!
Nem elég amiatt izgulnom, hogy fogalmam sincs, hogy mi vár rám...van itt más is a tarsolyban.
Életem első repülőútja lesz...!!! Jesszusmariska!!!
Olyan szinten be vagyok tojva, hogy azt nem tudom leírni. Most már ott tartok, hogy az idő múlásával egyre intenzívebb periódusokban törnek rám a hisztérikus rohamok...
Amilyen szerencsétlen liba vagyok, tuti, hogy velem zuhan le az a búbánatos, rohadt gép!
Rémálmaim rémálmát fogom átélni, azt hiszem...

*Sosem felejtem el:*
...azt a forró nyarat, amikor az ex -párommal pihenni készültünk. Úgy terveztük, hogy Tunéziába utazunk. Azonnal nyilvánvaló volt, hogy repülnünk kell. Akkor is minden bajom volt, legszívesebben lemondtam volna az egészet, de láttam a pasim arcán, hogy mennyire örül annak, hogy örülök! Pedig nem is... :D
Végül az utazásunkra nem került sor, mivel szegény nem tudott a munkabeosztásával és a hirtelen  nyaralni induló kollégiával mit kezdeni... A legnagyobb örömömre! Én voltam, akkor a világ legboldogabb embere! :) 
Azt majdnem elfelejtettem leírni, hogy a pasi már a nyaralás eltervezése előtt is nagyon szerette nézni a National Geographic-on a "Légikatasztrófák" címú dokumentumfilmet! :D És, ugye a cím magáért beszél... :D 
Egy tévénk volt! :D:D Szóval nem ok nélkül rettegtem attól, hogy a fellegekben járjak...

De azt hiszem, most nem úszom meg! Hétfőn délelőtt felszáll a gépem és elrepít a messzeségbe!
Vendégeim, ismerőseim nagyon aranyosak, édesek és  biztatnak mindenfélével. Hogy eddig még egy gép sem maradt fenn és, hogy repülővel a legbiztonságosabb utazni!
Komolyan??? Téééényleeeeg???
Hát hiszem, ha túlélem...
Bevallom őszintén, azért szebb halált szeretnék, mint egy repülőgép fedélzetén szörnyethalni!
Lehet, hogy most sokan kinevettek, de nagyon hirtelen jött az állásajánlat, amire nem mondhattam nemet. Még felkészülni sem volt időm lelkileg arra, ami rám vár!
Lehet, hogy ismét eltúlzom ezt a dolgot is??? Nézzétek el nekem, mert nagyon félek!!!
Ha túlélem, akkor fasza csaj vagyok! Ha nem...akkor meg így jártam!

Megpróbálom a mai napomat tartalmasan eltölteni, vásárlás, karácsonyi dekorálás, tanulás, vendégek, meg ilyesmi. Próbálom elterelni a figyelmemet valahogy...Nem hiszem, hogy menni fog, de azért a szándék megvan! :)

Szóval most egy időre ismét búcsúznom kell! :(
Köszönöm azoknak, akik szeretnek és mellettem vannak és azoknak is, akik utálnak, megvetnek mert ők erősítenek lelkileg igazán!
Köszönöm, hogy elolvastatok! :)
Puszi mindenkinek!!! :) :) :)



(...És egyfolytában azt ismételgetem magamban:" Fasza csaj vagyok, oh, yeah, fasza csaj, faaaaszaaaa csaaaaaj vaaaaaagyooook! Ooooooohhh yeah!!! :D
Kész vagyok! :D )

A következő cikket annak a sexshop-nak a weboldalán találtam ahonnan előszeretettel szoktam online rendeléseket lebonyolítani.

Miután elolvastam az irományt,elkezdtem agyalni:mi lesz akkor ha kicsiny országunkat is eléri majd a szexuális törvényhozások szele?
Csak tükörből bámulhatom majd a szebbnél szebb farkakat, mert éppen ránézni tilos??? :D És még csak hozzá sem érhetek! :D

Aztán ki tudja,mit hoz még a jövőnk! :)

http://mindenkiszexel.hu/newsag/cikkek/229-ahol-halal-jar-az-oenkielegitesert

Álmodtam...

Láttam magam sétálni egy tengerparton hosszú, fehér lepedőszerű ruhában,melyet húztam magam után a homokban.Vakított a fény,alig bírtam nyitva tartani a szemeimet. Nem tudtam hová is megyek, csak sétáltam lassan, élveztem ahogy a szél játszik a hajammal, simogatja a hátam a karom az arcom... Lépdeltem a forró homokban, amely lágyan körülölelte a lábfejem.
Egyszer csak szinte a semmiből egy lovaskocsi tűnt fel és robogott el előttem. Gyönyörű fényes fekete szőrű izmos lovat láttam, de az utasát már nem, mivel amilyen hirtelen jöttek, olyan hirtelen el is tűntek a horizontól.
Folytattam a céltalan utam, de pár méter után ismét meglepetten álltam meg. Egy hatalmas zöld ponyvás teherautó közelített felém, majd egy idő után megállt. Az ajtaját sárga színnel ismeretlen ékírások díszítették.
Hamarosan ki is szállt valaki a vezetőfülkéből:egy ismeretlen ismerős... Megállt és csak bámult rám. Én pedig a torkomban dobogó szívvel, remegő lábakkal elindultam felé. Csak néztem az arcát, azokat a bánatos szép szemeket... 
Mikor odaértem, szótlanul karon fogott és sétáltunk tovább együtt. nem tudom mennyi ideig tarthatott az utunk. Nem szóltunk egymáshoz egy szót sem.
Hirtelen megálltunk. Nem mertem ránézni csak szégyellősen lesütöttem a szemem. Megemelte az állam, majd az egyik kezével az arcom simogatta, a másikkal pedig félénken átfogta a derekam. Épp úgy, mint azon a bűvös téli estén, mikor utoljára láthattam Őt... Aztán megcsókolt... Lágyan, finoman, érzékien épp úgy, ahogy azt elképzeltem, amiről álmodoztam már évek óta. Ismerős remegés lett úrrá rajtam és csak szorítottam őt magamhoz egyre szorosabban és viszonoztam a csókját... Ott álltunk egymásba fonódva elfeledve mindent, ami volt és nem törődve azzal, ami lesz...
Aztán hirtelen ránéztem és csak ennyit mondtam:
- Ne haragudj kérlek mennem kell nyolcra haza kell érnem, még el kell mosogatnom...
- Ugyan, Laura, tudod jól, hogy ez csak egy álom...
- De azért ugye szeretsz egy nagyon picit???

A választ nem tudhattam meg, mert abban a pillanatban felébredtem. Felültem az ágyamban, az arcom könnyes volt. Rápillantottam az órára:nyolc óra múlott 4 perccel...

Az a legfurcsább, hogy annyira intenzíven éltem meg az álmomban ezeket az ingereket, hogy az már szinte ijesztő! A színek, a simogatás, a csók, a remegés...
Még álmomban sem teljesedhet be amire úgy vágyom, mert nekem rohannom kell mosogatni... Ennél szarabb kifogást ki sem találhattam volna!

Miért???

Képzelhetitek, hogy egy ilyen ébredés után, milyen napom volt ma! :(

A mai napi derű...

Egy pasas meséli a cimborájának:

Miért rúgtam ki a titkárnőmet?
Két hete volt a a 45. születésnapom. 
Aznap egyébként sem éreztem magam valami fényesen. Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta, hogy jó reggelt,nem, hogy isten éltessen...A gyerekek sem mondtak semmit. Útban az iroda felé már teljesen levert voltam.
Bementem az ajtón és Mari, a titkárnőm, így szólt:
-Isten éltesse sokáig főnök!  
Na, akkor egy kicsit jobban lettem, legalább egyvalaki nem felejtett el!
Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtómon és azt mondta:
-Főnök, ma van a születésnapja, menjünk el ebédelni valahová csak mi ketten!
Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk.Ittunk két martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. 
A visszaúton Mari azt mondta:
-Tudja olyan szép ez a mai nap. És ma van a születésnapja Ne menjünk vissza az irodába,menjünk fel hozzám és ott igyuk meg a délutáni kávénkat!
Így felmentünk a lakására és a kávé helyett megittunk még két martinit és kényelmesen  elszívtunk egy- egy cigarettát.
Egy idő után Mari így szólt:
-Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmeset. Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok! 
Helyeseltem a tervet..naná!!!!
Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta, s őt követték a feleségem, a gyerekeim,  és a közelebbi munkatársaim és a Happy Birthday-t énekelték...
Én meg ott ültem a heverőn egy szál zokniban, álló farokkal...!!! :D :D :D

Egy csokor antidepresszáns magamnak és mindazoknak, akiknek rossz kedvük van...
Régi és új  erotikus és kevésbé erotikus viccek. :)


Józsi bácsi épp a dolgát végzi a híd alatt. Arra megy egy rendőr és meglátja
-Uram, ha végzett beviszem!
-Végeztem, viheti...


Két sperma beszélget
Te látsz itt petesejtet?
-Nem
-Akkor ez szopás...


- Na drágám szexelünk?
- Nem lehet, megjött...
- Akkor egy 68?
- Az milyen???
- Te leszopsz, én meg majd jövök 1-gyel...

Egy néger hapsi dugja a pék feleségét.Egyszer csak hazaérkezik a férj, előveszi a péklapátot és jól hátbavágja a négert. Mikor harmadszorra is hátbavágja az megszólal:
-Köszi öreg, most már tövig benne van...

Családi idill
-Drágám, hozd ide a sört a hűtőből!
-Varázsszó?
-Odabasszak???


Apácákat szentel a pap az elsőtől kérdi:
-Érintettél már péniszt?
-Igen, de csak az ujjammal.
-jó, akkor mosd meg az ujjad a szentelt vízben!
A másodiknak ugyanez a kérdés
-Igen, de csak a kezemmel.
-Akkor mosd meg a kezed a szentelt vízben!
Mire hátulról előreszól Anna nővér:
-Atyám, ihatok a vízből, mielőtt Eszter nővér belemossa a seggét???


-Miért nem tud a férfiak több mint 50%-a szex után elaludni???
-Mert még előtte haza kell menniük...


Egy fiatal pár keresi fel a szexuálpszihológust
-Tanár úr, van egy nagy szexuális problémánk, bemutathatnánk?
-Kérem, ahogy gondolják! Tessék, ott a heverő!
A fiatal pár belevág a dologba, a doki csak ámul- bámul. Amikor azok végeznek így szól:
-Ez egészen remek aktus volt, hol itt a probléma?
-Hát, hogy saját lakásunk nincs a szálloda meg drága...


-Csókolom, punciizű fagyi van???
-Persze...
-De szar az íze...
-Kicsit följebb nyald hülyegyerek!!!


Három férfi ül meztelenül a szaunában. Egyszer csak egy pittyegő hangot hallanak, az első megnyom egy pontot az alkarján, mire a hang elhallgat
-Ez a személyhívóm volt. Egy mikrochip van a bőröm alá ültetve.-mondja
Néhány perc elteltével telefoncsengést hallanak. A második férfi a füléhez emeli a tenyerét és miután végzett a beszélgetéssel megmagyarázza a dolgot
-Ez az én mobiltelefonom. Egy speciális mikrochip van a kézfejemben.
A harmadik férfi úgy érzi, hogy neki is kell mutatnia valamit. Kimegy a szaunából, át a mosdóba.Mikor visszatér egy darab wc papír lóg ki a hátsójából
-Na, mi van???
-Kaptam egy faxot!


A férfi kijön a fürdőszobából és a farka igencsak meredezik...A felesége megszólal:
-jaj, ne drágám, tudod jól, hogy fáj a fejem!
-Persze, hogy tudom. De bekentem a végét aszpirinnal. Most már csak azt kell eldöntened, hogy kanalas orvosságként kéred, vagy kúpként adjam be?!


-Mi az a két szó, amit nem akarsz hallani szeretkezés közben???
-???
-Drágám, hazajöttem!!!

(folyt köv...)

Biztosan már ezt a témát is sokan kivesézték előttem, de most a saját szemszögemből megpróbálom leírni azt, amit erről a dologról gondolok..

Mindenkinek szíve-joga eldöntenie azt.miképp szőrtelenít, vagy, hogy szőrtelenít- e egyáltalán. Egyesek az epilátorra, míg mások a borotvára esküsznek, de akadnak olyanok is, akik gyantáztatnak. Szemöldök, hónalj, láb és fazon... Szóval ízlések és pofonok, mindenki a saját szája íze szerint dönti el, hogy legyen a sorsa azoknak a fránya szőrszálaknak..

Én személy szerint borotva-párti vagyok tinikorom óta folyamatosan szőrtelenítek, mert valahogy nem bírtam elviselni azt, hogy ."ott" van valami. Most meg egyenesen kötelezőnek tartom azt, hogy frissen borotválva várjam a vendégeimet.
Egyedül a szemöldököm szokott a gyanta áldozatának esni, de tűrhető a művelet, pár perc alatt készen is van.

A héten meglátogattam a kozmetikusomat, nagykezelésre, szemöldökszedésre jelentkeztem be hozzá. Nagyon aranyos csaj, most is jókat beszélgettünk, röhögtünk. Mivel nem tudtam, hogy is zajlik gy fazongyantázás, ezért anno tőle kérdeztem meg, hogy történik mindez. Készségesen elmondott mindent ezzel kapcsolatban. Akkor elhatároztam, hogy alávetem magam, egy ilyen műveletnek, de természetesen azóta sem lett belőle semmi! :)
Szóval kanyarodjunk vissza a jelenhez: dumálgattunk mindenféle dologról és valahogy a fazongyantázásra került a sor. Elkezdett egy story-t, de rögtön abba is hagyta, de én addig erősködtem, amíg meg nem osztotta velem a történetet. Nézzük el neki, nem pletykált, hiszen a főszereplő hölgyet nem ismerem. Az esetet inkább  nem részletezném, mert egy kissé gyomorforgató lenne... Azért szerencsétlen kozmetikusoknak is el kell viselniük egypár érdekes dolgot... :D
Mivel témánál voltunk, ezért most újból felvetettem, hogy talán egyszer majd...izé...bejelentkezem egy punciigazításra... Nem nagyon visz rá a lélek, de talán majd megpróbálkozom vele! Nem  a fájdalomtól tarok, mert az túlélhető, hanem magától attól, hogy valakinek ki kell tárulkoznom... 
Most aki nagyon rosszmájú, vagy nagyon utál, de mégis elolvasott, az simán megjegyezhetné, hogy a szarnak játszom meg magam, hiszen itthon mindenkinek szétteszem a lábam... Egyrészt ez az állítás nem igaz, másrészt pedig itthon a saját kis szférámban mozgok én vagyok a főnök és a beosztott én irányítok és "dolgozom" egy személyben.
Meg hát hogy a csudába nézne az ki, hogy az új vendégeim előtt irulnék-pirulnék és jobban zavarban lennék, mit ők???

Lehet, hogy ez is csak rutin, megszokás kérdése:egy idő után már lazán és fesztelenül feküdnék  a székbe? Ki tudja... Mindenesetre a borotválkozások gyakorisága csökkenne, az egyszer biztos...
Azt hiszem még egy kicsit várnék a dologgal.
Tudjátok mit?
Talán majd jövőre! :D
Talán... :) :) :)

Valószínűleg ezzel a címmel már született bejegyzés, de most nem tudtam találóbban elnevezni eme rövid irományomat...

A minap egy új látogatót fogadtam. Igyekeztem a kedvében járni, minden tudásomat bevetve kényeztettem őt az ajkaimmal. Nem figyeltem semmire és senkire csak rá. Ekkor hirtelen egy igencsak meglepő kérdést tett fel a pasas, akitől megkérdeztem az action után, hogy hány éves (volt hozzá pofám...)
Szóval a kérdés:
-...És mi az a mélytorok?
-Az amit épp most csinálok! :P -vágtam rá cinikusan azonnal miután kivettem a farkát a számból...
-De én nem tudhatom, hogy kinek hol van a torka...

No comment!
A pasi elmondása szerint már a negyvenen is túl jár , de még ilyesmiben nem volt része...
Na, mindegy emberek, én attól függetlenül még mindig odavagyok a negyvenesekért...
Mindig is értek meglepetések, de ezen most valóban meglepődtem... :D

Nem, nem az enyém, az még odébb van egy kicsit! :-)

*"Üdv mindenkinek!*
*Laura vagyok. Pár napja költöztem be Eropolisba. És most örömpolgárságom kezdetén gondoltam egy nagyot: blogot írok, hogy megoszthassam Veletek a gondolataimat és minden olyan publikus dolgot, amik történtek, illetve történni fognak velem az elkövetkezőkbe**n..."*

Ezeket a sorokat pontosan egy évvel ezelőtt írtam egy napsütéses szorgos-dolgos szombat délutánon...
Nem gondoltam volna, hogy eddig bírom!
És most ismét köszönetnyilvánítások sorozata fog következni!
Köszönöm mindazoknak, akik méltattak arra, hogy egyáltalán elolvassanak, a kommentelőknek, a lájkoloknak, a levelezőknek, akik sokszor megszépítették a napomat és mindenkinek! Mindenért...
Örülök annak, hogy anno rátaláltam erre az oldalra és annak is, hogy sok kedves, tüneményes embert megismerhettem innen  :) 
Maradok még itt veletek!  :) Hiszen jól érzem itt magam! :) 

Müncheni élményeim (2.rész)
Figyelem! Hosszú lesz!  :) 

És ismét egy átvirrasztott éjszaka előtt állok, azaz ülök!Pedig már azt hittem, hogy jól alakulnak a dolgaim és végre sikerül átállnom teljesen a nappali életmódra. Hinni a templomban kell? Igen, tudom, épp ezért már nem is mérgelődöm, hanem igyekszem hasznosan eltölteni az elkövetkező pár órát és bepótolnám a lemaradásom, amit már egy ideje ígérgetek...

*A város és az emberek...*
Mindenkinek,ezt hangoztatom:Szerelmes vagyok Münchenbe! :) Mint most is, mindig visszavágyom oda!
Minden teljesen más, mint itthon és így az én viselkedésem is megváltozik.Imádom a pezsgését, a lüktetését, a hangulatát és az égvilágon mindent! Kevesebbet stresszelek, még akkor sem vesztem el a fejem, ha itthoni dolgaimra gondolok. Minden és mindenki nyugodtabb. 
Így élnek ők!
Az utcákon nyugisan sétálgató  emberek, senki nem siet, nem rohan. Mintha egy teljesen más világba kerülnék. Pedig csak 800 km választ el az otthonomtól.Csak... Azért a honvágyhoz mindig elég! 
De, amikor átlépem a határt Hegyeshalomnál, elfog egy nagyon- nagyon kellemes és torkot szorító érzés:hazaérkeztem. Mert akármennyire nehéz sorsú és kiszolgáltatott ez a kis Magyarország, akkor is itt élek, itt születtem...!

Leszögezném előre nem akarok politizálni, mert mint azt már leírtam, nem is tudok, meg utálom is az egészet!
Tény, hogy sokkal gazdagabb országról van szó, mint a miénk és így az emberek mentalitása is teljesen más.
A mi "szakmánkat" ők egy teljesen átlagos munkának tekintik:mintha pultos lennék, vagy eladó egy üzletben. Senkit sem néznek le azért, mert a testével kereskedik, minden teljesen legálisan működik, akik tartósan dolgoznak a sexiparban, azoknak viszont egyéb okmányokra van szükségük, cserébe ezért különböző kedvezmények illetik őt. Itthon hol lehetséges ilyesmi? Ahogy csak tudja, titkolja az ember lánya, hogy mit is művel! :( 
Ez a hozzáállás eleinte nagyon szokatlan volt számomra.
Sok- sok mindenre rá kellett csodálkoznom, de azt hiszem nem részletezném a dolgot, mert valóban politizálásba torkollna a dolog. 
Röviden annyit csak:ez a négy hét, amint a bajor városban töltöttem döbbentett rá arra, hogy mekkora bajban van a mi kis országunk... :( 

A város lenyűgöző, legalább is nekem nagyon tetszik!
Elég ellentmondásos infóim vannak:valaki azt mondta, hogy kb. akkora, mint Kecskemét, az egyik itthoni vendégem, aki évekig ott élt, pedig azt, hogy egy millió 200 ezren lakják. Tudtommal, Kecskeméten nem élnek annyian. Maga a belváros nem nagy, a külvárosi rész viszont igen és ott is akad számos látnivaló.
A belvárosban jártam kétszer is, először magányosan, másodszor idegenvezetővel (erről majd később)Ez utóbbi alkalom nem volt annyira kellemes, de az első sétám a városban egy életre szóló , örök élmény marad! Tátott szájjal vonultam az utcákon és fényképeztem, amit csak láttam! Embereket, épületeket és mindent! Néha még az sem riasztott vissza, hogy az út közepén fotóztam és körülöttem meg méhkasként zsongtak az autók. Senki nem dudált, türelmesen megvárták, míg végzek! Kicsit hihetetlennek hangzik a dolog, de valóban igaz! :) 
Néha azt sem tudtam, hogy merre vagyok, de nem érdekelt, mivel taxikat mindenhol láttam. Csak sétálgattam és nézelődtem. Rengeteg csodálatos ókori építmény, még több gyönyörű szökőkút és rendben tartott park. Látszik, hogy van keret a fenntartásra.Sok méregdrága étterem, üzletsor szinte egymás hegyén-hátán! Azt sem tudtam néha merre nézzek, mit fotózzak! Fantasztikus volt! :) Legjobban a sétálóutca a Marienplatz tetszett. Csodaszép!
Észre sem vettem, hogy mennyire elszállt az idő, órák óta sétálgattam és már este hét volt, mikor taxiba szálltam és mentem vissza a hadibázisra, ahol a csajok már aggódva vártak, hiszen egyedül vágtam neki életemben először egy vadidegen városnak...Azt hitték elvesztem! :) 

*A vendégek...*
Elég szélsőséges a véleményem róluk. Azt hiszem az itthoniak sokkal normálisabbak! :) 
Rengeteg bevándorló és turista fordul meg nálunk, mindenféle nemzetiségű és vallású fazon. Törökök, albánok, olaszok, angolok, lengyelek, arabok és még a jó ég tudja kik! Ja és természetesen magyarok is. Tudtommal sok magyar él Münchenben, vendégem viszont elég kevés volt. Ők mind jópofák, aranyosak voltak. Az internacionális rétegről viszont nem tudom ugyanezt leírni. Sosem volt arany középút. Vagy nagyon kedves volt, vagy totálisan bunkó. Olyan szinte nem volt, hogy valaki csak úgy megdugott és közömbösen távozott!A nagyon tuskóknál bizony néha felemeltem a hangom és ékes anyanyelvemmel melegebb éghajlatra küldtem őket. Sokat segít a határozottság. Itthon is az vagyok, ha munkáról van szó, de itt ha valaki olyan dolgot akar tenni, ami nekem nagyon nem tetszik, az nyugodtan le tudom építeni. Külhonban csak durván és kiabálva érti meg a sok piás fasz, hogy mi is a dörgés...

Valahogy, talán épp emiatt az orgazmusaim száma is igen csekély volt. Nem igazán tudtam elengedni magam, úgy mint itthon...Pozitívum viszont az, hogy azokban az időszakokban, amíg itthon voltam, nagyon jól esett asex! A kelleténél is jobban :D 
De a normálisabb pasik mind kedvesek voltak, volt pár olyan alkalom is, amikor könnyeket csaltak a szemeimbe! Olyan őszinte és egyszerű dolgokról beszélgettünk, hogy nem bírtam ki sírás nélkül. Tudom, gyenge vagyok...
De voltak vidám pillanatok is! Csemegézek egy kicsit belőlük! :) 

*Tánc az asztalon... *
A második elutazásom alkalmával történt mindez. Egész nap utaztam, este érkeztem. J. a főnököm már várt puszi-puszi, örültünk egy ideig egymásnak, majd előbújt belőle a főnök és utasított, hogy készülődjek.
Nehezen indult az este:a pultot támasztottam, a fejemet lógattam. J. rámkacsintott:
-Laura, mi a baj, miért vagy szomorú?
-Fáradt vagyok...
-Igyál valamit az segít...
-Biztos vagy benne, hogy jó ötlet lesz?

Választ nem kaptam, mivel már töltögetett is a pasi. Hiába magyaráztam, hogy fáradtan hamarabb hat a pia, de hát semmi. Így is lett, mivel engem sem kellett biztatni megittam mindent, amit kaptam.
Eltelt egy kis idő, kellemes zsongás a fejemben. Valahogy a táncolás volt a téma,és J. megkérdezte, hogy tudok- e erotikusan vonaglani. Mivel bátor voltam, ezért igennel feleltem! Pedig dehogy! :D 
Asztalra fel és sztriptíz... Kissé hülyén éreztem magam, de nem volt vendég a bárban.
Beindult az éjszaka egy kolleginával szenvedtünk egy részeg fazonnal, kaptunk jófajta pezsgőt is, ami tovább rontott a helyzetemen...
Órák múlva ziláltan előkerültem és a búbánat tudja, hogy, de ismét az asztal tetején kötöttem ki és érzékien hámoztam le magamról falatnyi kis ruháimat. Teljese elengedtem magam és egy csillogó csodálkozó gyönyörű szép szempárt láttam magam előtt...ahogy vágyakozva engem bámul! Szép álom... De nem ő nézett hanem két igencsak elfáradt fiatal srác került elő a szinte a semmiből és nézett tátott szájjal! :) Közben J. felnyomta a hangerőt és fújta a sípját, amit csak kitételes alkalommal szokott használni. Ez az volt, "az új kislány" táncolt! :) 
Dolgom végeztével lemásztam és öltözködni kezdem. És jött a meglepi:az egyik srác odajött hozzám, kezet csókolt, majd telerakta a bugyimat, melltartómat ropogós eurokkal! :) 
Mivel nem táncos helyről van szó, ezért keltettem feltűnést. Napokig én voltam a téma, főnököm többször is utasított viccelődve:" Ausziehen!" (levetkőzni)
Nem volt azóta sem ismétlés...

*...és a többi őrültség! :) *
Na, jó azért volt még táncos , sőt énekes produkció is! :D De azokról J. csak részben tud. 
Egy svájci vendéggel egy hotelszobában roptuk erotikusan a táncot, közben valamilyen idióta sramlizene szólt a tévéből! Vicces volt! :) 
Egy lengyel vendéggel magyarul énekeltünk, az "az a szép, az a szép..." című örökzöldet,a másik szintén lengyel kuncsaftnak pedig ketten énekeltük egy kolleginával a "kislány vigyázz, el ne hibázd, kislány a bugyidra vigyázz" klasszikus slágert! Szegény nem sokat értett belőlünk. Mi sem belőle! :)  Az érdekesség az volt, hogy így énekelve vonultunk ki a szobából és pont zárás volt. Egyszer csak azt vettük észre, hogy főnökünk és ezt a gagyi dalocskát énekli! Volt ám röhögés! :D 
Egyszóval voltak azért vidám pillanatok is! :) 

*A titokzatos szellemszoba*
Ha valaki visszaolvas, akkor tudhatja, hogy mi a dörgés a szellemekkel az Icognitoban. :) 
Két alkalommal is laktam a 6-os szobában, ahonnan rejtélyes módon tűntek el a zoknik és bugyik.Azt hittem, hogy csak én vagyok ennyire szerencsétlen, de tévedtem!
Legutóbb, mikor visszamentem az egyik magyar lány újságolta, hogy ő is úgy járt a vendégével, mint én, azaz eltűnt az egyik zoknija! :o  :D 
Csoda, hogy senki nem akar a 6-osban lakni, sexelni? :D 
Tényleg valami nagyon nem stimmel a hellyel....

*Razzia a vonaton...*
Erre is utaltam már, pont aznap jöttem haza, abszolút friss volt az élmény.
Mindig gyötrelmesek voltak az utazásaim, minden egyes alkalommal! Utazás közben mindig történik velem valami!
Egy átszenvedett hajnal után összepakoltam és vidáman indultam haza. Hát sajnos elvették a jókedvemet:még állt a vonat a pályaudvaron, már felkászálódtam, helyet foglaltam, amikor valaki megkopogtatta a vállam. Egy rendőr volt egy társával. Fél pillanatra mutatta csak az igazolványát, nem igazán láttam belőle sokat!
Elkérte a pasi az irataimat, jegyemet, a személyimet el is vitte leellenőrizték, hogy nem-e köröznek. De előtte még átkutatták minden holmin:a fényképezőgépem tokjától kezdve a piperecuccaimig mindent. Intézhettem volna mosatást a bárban, de nem tettem, mivel mindig egy hétre mentem, így a mosatlan hoztam haza. Még abba is beleturkált a faszi. Ott virítottak a csilli-villi falatnyi kis ruhácskáim, hááááát kicsit sem buktam le azonnal! Mindenre kíváncsiak voltak, közben folyamatosan figyelték az arcom. Csak meglepetést láthattak, félelmet nem. Egy magyar hölgy ült mellettem, neki magyaráztam. Érdekes őt nem vizsgálták át, pedig azt is megkérdezték tőle, hogy együtt vagyunk-e? 
Szúrópróbaszerű akció volt, az előttem ülő két srácot meg is motozták. Azzal viccelődtem az útitársammal, hogy én akár le is vetkőzöm, ha annyira kíváncsiak arra, hogy mi van nálam. Nem történt meg, mivel utólag tudtam meg csak azt, hogy nő motozhat csak meg nőt, pasi pedig csak pasit!
Egyáltalán nem volt az ilyesmiben semmiféle tapasztalatom, nem tudhattam, hogy miért is csinálják ezt velünk...
Természetesen nem találtak nálam semmit sem.
Nagyon felkavart a dolog, de most már tudom jól, hogy csak a dolgukat végezték.
Azóta minden utazás előtt fel kell készülnöm arra, hogy benne van a pakliban az, hogy a nagy nehezen összepakolt csomagomat átkutathatják! Nagyon kellemetlen, de nem tudok mit tenni:ez van...

Igen, velem mindig történik valami!
De így szép ez a rohadt élet, nem?
Valóban hosszú lett ez az élménybeszámoló, remélem azért akad olyan is, aki végigolvasott!
És még mindig nincs vége! :)  :)  :) 
Legközelebb jövök a harmadik résszel is, ami ígérem sokkal rövidebb lesz! :) 
!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/4d85e1820110928051743.jpg

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodaszép, verőfényes szeptemberi vasárnap délután....
Ezen a csodás napon dacolva a fogfájásommal útra keltem segítőmmel, hogy elkészíthessük a következő fotósorozatomat.
A tavaszi tervezett fényképezés sajnos elmaradt, de  az erdőben készített tavaly májusi képeim sikerei után, most ismét bátorkodtam kimerészkedni a természet lágy ölére! :) 
Mindig vidám vagyok és örülök annak, ha elhagyhatom egy kis időre a poros várost és friss, tiszta levegőt szívhatok! :)

A fényképészről, csak annyit szeretnék írni, hogy ő most az én jobb kezem, hiszen rengeteget   segített nekem az elmúlt hónapok során, nélküle nem igazán boldogultam volna... Szerintem ennyi infó elég is, de ha a fotókon megnézitek a rendszámát, akkor sok minden kiderül róla...  :D 
Még a legutóbbi elutazásom előtt közöltem vele, hogy képeket fogunk csinálni és letesztelem, hogy mennyi érzéke van a fotózáshoz.

Szóval azon a szép délutánon autóba ültünk és elhagytuk a várost. Konkrét terv nem volt, hogy hová is megyünk,de némi keresgélés után találtunk egy nyugis helyet, ahol nekiláttunk a munkának. Nem láthatott (azt hiszem ) senki, de mi hallhatunk mindenféle zajokat kéjes nyögéseket a közelben és autózúgásokat is! Izgi volt... :) 

Ne kérdezzétek, hogy miért, de évek óta hatalmas vágyam volt az, hogy egy autó tetején örökítsen meg valaki. Most valóra vált az álmom, bár bevallom nagyon őszintén, hogy be voltam tojva rendesen, mikor le kellett másznom. Nem voltam túl magasan, de sajnos már nagyon régóta tériszonyom van. Próbáltam nem lenézni, de hát nem mindig sikerült! :D  Attól függetlenül a munka nyugodtan és jókedvűen zajlott.Egy óra alatt elkészültünk.
Az eredményt bárki megtekintheti (már feltöltöttem a legjobban sikerült képeket a galériámba) és eldöntheti, hogy mennyire dolgozott jól az alkalmi fotósom! :)

A látogatottságom amíg nem voltam itthon , azaz hetek óta rekordokat döntött, amióta regisztráltam még soha nem néztetek meg annyian, mint mostanában. Ez a szám az elmúlt két napban ismét ugrásszerűen megnőtt! :)
Köszönöm szépen mindenkinek! :) 

És jönnek a levelek, amiktől bizony olykor elpirulok!
Azt hiszem sikerült ismét kitennem magamért!Értetek tettem!
Boldog vagyok! :) 




!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/4d85e1820110921221025.jpg

Én így nevezem a költőzéseket Amikor a Szigeti útról a Szigeti útra költözöm! :D

*Tartozom...*
...még az előző bejegyzésem folytatásával, csak sajnos ismét nagyon elrepült az idő, aztán visszatértem Németországba, de haza kellett jönnöm. Amióta itthon vagyok, azóta a feje tetején áll minden. De amint túl leszek mindenen pótolni fogom a hiányosságomat! :) 

*Különös  kapcsolat*
Nagyon kevés dologban mondhatom magam szerencsésnek. Az egyik közülük az albérletkeresés. Mindig sikerül egyszerűen és viszonylag gyorsan otthonra lelnem. Még csak álmodozom a saját lakásról, de ami késik az nem múlik!
Különös kapcsolat fűz ehhez az utcához. Öt és fél évvel költöztem ide az akkor párommal. Az a 36 négyzetméter volt a mi kis szerelmi tűzfészkünk, megannyi csodálatos és kevésbé kellemes emlékkel! Az első albérletemet életem első párjával osztottam meg. Kilenc hónap után költöznünk kellett. Pár méterrel arrébb szintén az utcában találtunk lakást, de ott már kevésbé éreztük jól magunkat.A párom elhagyott, de én maradtam és mindig csak méterenként araszolgattam előre, ha lakásváltásra  került a sor. Most épp az ötödik albérletembe készülök átpakolni. Nagyon boldog voltam, mikor kiderült, hogy nem kell itt hagynom a Szigeti utat. Maradok itt.Hiszen ez az Én Utcám! :) 

*Szigeti Fesztivál!*
Mindannyian tudjuk jól, hogy a Hajógyári  szigeten rendezett felhajtást régebben Sziget Fesztiválnak hívták.
Mindig azzal viccelődtem a pasimmal, az ismerőseimmel, a családommal, egyszóval mindenkivel, hogy nekem nem kell a Sziget Fesztiválra mennem, elég ha csak felmondom az albérletemet és fesztiválozhatok kedvemre! :D  Idén sincs ez másképp! :D 
Mindig is utáltam költözni, az ezzel járó tortúra mindig alaposan megvisel. De szerintem szinte mindenki így van ezzel.

A fene egye meg ezt az állandó virrasztást! Most sem aludtam semmit:egész éjjel pakoltam, de még mindig nem vagyok készen. Sok munka vár még rám, az időm pedig nagyon be van osztva. A jövő hét elején költözöm. Az új lakás kulcsát már tegnap megkaptam. Elöljáróban csak annyit , hogy sokkal szebb helyen fogok lakni, mint most. Szívből remélem, hogy a vendégeimnek is ugyanúgy fog tetszeni, mint nekem! :) 

*Szívfájdalom*
Az ismerőseim, akik a nyár elején, illetve azokban az időszakokban, amíg itthon voltam találkoztak velem, pontosan tudják, hogy miért is kell innen elmennem. Nem részletezném... Örülök az új helynek, viszont fáj a szívem, mert itt éltem 3 évig, szinte a sajátomnak tekintettem ezt a kis kuckót.Sok-sok emlék köt ide:jók is rosszak is, de a többségében azért a pozitív élmények voltak túlsúlyban. Fantasztikus szexcsaták, meghitt pillanatok, percek, órák, néhány spontán buli, amik időközben mindig elvadultak és sok-sok nagyon szuper élmény! De most vége! Mondhatná, írhatná bárki azt nekem, hogy ez csak egy bérlemény, ne szomorkodjak. Az Otthonom! Volt...
De remélem az új albérletben is lesznek hasonlóan szép és kellemes élményeim és sikerül hamar megszoknom és otthonosan berendeznem, alakítgatnom.
A Változások Kora. Még mindig!
Csak valahogy éljem már túl a hurcolkodást!
 


!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/4d85e1820110827062512.jpg

Müncheni élményeim (1.rész)

Ígéretemet most betartom. Aludni ismét nem tudok, ezért kihasználom az alkalmat és megosztom Veletek mindazt, amit átéltem az elmúlt időszakban.

*Club Icognito:a szellemkupi*
Azt tudni kell,hogy München területének 80%-án tilos prostituciót űzni, a maradék 20% szabad. Valószínűleg ezért tömörülnek ezek a vendéglátói helyek szinte egy kupacban. Abban az épületben is ahol az Icogognito van
,egy "laufhaus" is található. Több emeleten szobákban lányok laknak, a vendég szabadon körbesétálhatja az egészet mehet szintről-szintre, benézhet minden szobába és amelyik lány tetszik neki és meg tudnak állapodni, akkor szabad a vásár és a móka.

Főnökünk J.( alias Joshi) szokta ijesztgetni a lányokat egy történettel, amin először jót derültem és nem hittem el.
Az épületben régen normál lakásokból állt,hétköznapi átlagos lakóközösséggel. Valamelyik szinten meghalt egy anyuka a csecsemőjével és J. szerint a szellemük a házban  maradt. A csajok éjszakánként gyereksírást szoktak hallani és valamikor az egyik este egy pohár tejet tettek a szekrény tetejére, ami reggelre eltűnt! (azt nem tudom pontosan, hogy a pohár is, vagy csak a tartalma) Az is lehet, hogy valaki éjszaka megszomjazott és elfogyasztotta a tejet...

Egy alkalommal egy este épp nyitva tartott a bár. Nem volt bent vendég, csak pár magyar lány és a magyar főnök, aki meglátogatta azt a helyet, ahová a király is gyalog jár! :D Dolga végeztével visszatért a kis csapathoz, akiket jól lecseszett, hogy mi a fasznak kopognak, amikor tudják jól ő wc-n van. Még ki is szólt, hogy hagyják már békén nyugodtan tojni!!! :D A csajok csak bámultak rá, senki nem ment sehová, mindenki elől volt, békésen ücsörögtek a bárban. Lehet, hogy a szellem volt az, aki kopogott? Neki is sürgős dolga akadt?  :D 

Eléggé szkeptikus vagyok a történettel kapcsolatban, de az tuti, hogy valami nincs rendben a hellyel.
Az első alkalommal amikor hazatértem kipakolásnál lettem arra figyelmes, hogy nincs meg fél pár zoknim. Nem bánkódtam, nem ért, nagy anyagi veszteség, gondoltam biztosan ottfelejtettem Münchenben.De amikor visszatértem Cristine, a takarításért felelős lány nem szólt. Nem is foglalkoztam a dologgal.
Egy este egy drogos hülyegyerekkel akadt dolgom. Szenvedtem vele eleget. Kiborította a piáját, turkált a táskámban, cukorkát lopott (tudjátok, amiben csak 2 kalória van  :) ) Mikor lerendeztem, mérgesen kidobtam. Mindent akart, csak épp fizetni nem. Miután távozott felöltőztem, de észrevettem, hogy nincs meg a bugyim. Az első gondolatom az volt, hogy lenyúlta a pasi. Szidtam is rendesen egész éjjel magamban. Nem az alsónemű miatt, hanem azért, mert bunkó volt! Aznap éjjel egy másik lánynak a melltartója tűnt el. Ö hangosan mérgelődött,de  J. rászólt, hogy miért nem figyel oda a cuccaira. Elkönyveltem magamban, hogy aznap lopós vendégeink voltak.
Másnap este egy fiatal sráccal voltam. Szerintem szűz volt még , mert nem nagyon tudta, mit és hogyan kell csinálnia. Nem a zoknijára figyeltem, mikor vetkőztünk. Öltözéskor viszont már nem volt meg. Benéztünk minden kis zugba, átvizsgáltunk mindent, sőt még zseblámpát is kaptunk, segítségül,de semmi. Na, ennyi elég volt nekem. Elmeséltem mindent J.-nek, aki próbált beszaratni, hogy a szellemek voltak, akik a házban járnak. Na, de miért bugyikat, zoknikat és melltartókat lopkodnak? 

Amikor nincs vendég, mi mindig szórakoztatjuk magunkat live show-kat tartunk, jókat nevetünk. Egyik este ismét előjött a szellemes story, az eltűnt holmikk Miután J. a neten utánanézett a szellemidézésnek, olvasgatott és indítványozta, hogy idézzünk szellemet. Rászóltam hogy fejezze be a marhaságait, mert félek, rosszak az idegeim! Kitalálta, hogy mindenkibe valamilyen szellem bújt. Az egyik lányba aa kajáló szellem, mert folyamatosan evett (pedig vékony, de állandóan éhes), a másik lányba a röhögő szellem (hihetetlen törvénytelenül teli pofával visít  :D ) J.-be a beteg, bolond szellem (szegény csúnyán megfázott, mégis minden áldott éjjel velünk volt), belém pedig a félelem szelleme költözött, de a főnököm szerint jobb lenne, ha egy német szellem  bújna belém, hogy beszéljek már rendesen!  :D Majd annak is eljön az ideje, a jó melóhoz idő kell, nem? :) 

Szóval zajlik az élet rendesen! :)

*Próbálkozom...*
...beilleszkedni. Mindig is beilleszkedési problémáim voltak, a gimiben is. Most a fősuliban sincs másképp :bár csak havonta 3 napig verődik össze a csapat és nem a nagy barátságokról szól a történet. Münchnben sincs ez másképp, de igyekszem. Nem játszom meg magam, csendesen teszek- veszek.  Amikor valakinek tudtam szívesen segítettem és én is számíthattam mindenkire, ha gondjaim voltak.A "chef" is nagyon korrekt ember, sosem csap be, mindig meg tud nevetettni bármennyire szomorú vagyok és  mindig segít. Egy igazi színes egyéniség,vidám, energikus, pörög ezerrel: mindig tesz- vesz: pultot takarít, mosogat, koktélt kever, rekeszeket cipel, mosást intéz, villanyt szerel, könyvelést vezet és még a jó ég tudja, hogy miket csinál, mikor nincs velünk.
Egyedi a stílusa a fickónak az biztos, de nem tudok róla semmi rosszat mondani. Szereti a pénzt,(ki az a hülye, aki nem?  :) ) de meg is dolgozik érte.
Azt hiszem jobb helyre nem is kerülhettem volna. Valószínűleg a protekcióm miatt is figyel rám annyira. Cserébe én igyekszem mindent megfelelően csinálni, nagyon odafigyelek mindenre. Már vannak visszajáró vendégeim! :) 

*A meló*
Napközben szobáztatás megy egy ottani internetes újságban és a klub honlapján fut a hirdetésem. Éjjelenként két lehetőség adott: egy kijelölt útszakaszra ki lehet állni az autók megállnak, ha sikerül üzletet kötni, akkor a bárban zajlik a randi. A csajok nagy része at úton áll.Nem tudom mennyire veszélytelen a dolog, de maga az iparág legálisan zajlik ugyebár Németországban Nekem nem való, egyrészt az ottani időjárás sokkal hűvösebb, mint itthon, én pedig nagyon fázós vagyok, de nagykabátban meg nem állhatok ki, másrészt meg sötétben még rosszabbul látok, mint nappal. Így maradt a nehezebbik lehetőség. Világéletemben szerény lánynak tartottam magam, az is vagyok. "A meghívsz egy italra?" és a "Viszel szobára?" mondatok nagyon nehezen szokták elhagyni a számat. De muszáj alkalmazkodnom, csak nappali munkát pedig nem akarok vállalni, mivel minden lehetőséget ki kell használnom, ha már ott lehetek! Így marad a tanulás:nyomulni, csacsogni. És folyamatosan mosolyogni. Néha baszottul nehéz, de mindig tudok erőt meríteni és összeszedni magam. Néha 1-2 idióta faszkalap után nagyon elmegy a kedvem mindentől
Mégis örülök a lehetőségnek, minden nap  új szavakat kifejezésket tanulhatok! Remélem egy idő után már jól fogom beszélni a nyelvet! :) 

Most egyenlőre ennyi, holnap éjjel pakolom a következő élményadagot! Van még miről írnom! Elfogyott az összes salátám,ettem-ittam, de már elég késő van . Egyáltalán nem érzem magam fáradtnak, de valahogy megpróbálok aludni. Ez van sajnos ez az éjszakázás átka!

folyt.köv.

Rövid helyzetjelentés:

Pár órája tértem ismét haza, lassan 36 órája talpon , de képtelen vagyok pihenni! Annyi, de annyi új élmény van, amit le szeretnék írni, de nem tudok összerakni rendesen egy értelmes mondatot sem.
 Pedig van miről regélnem: a legfrissebb story egy rendőrségi átvizsgálás hazafelé  a vonaton: drogot kerestek nálam... :o Szúrópróbaszerű akció volt! Nagyon megdöbbentem, most sem tudok még se köpni, se nyelni... Abszolút sokkolt a dolog!
Ígérem, mindent leírok, amíg itthon tartózkodom és egy kicsit összeszedettebb leszek. Egy ideig maradok, hiszen új lakást kell keresnem...

Szóval hamarosan írok!
Tudom, hogy sokan olvastok ám! .-)


De most lemosom a pakolást a pofimról és megpróbálok elaludni...
Szép éjszakát mindenkinek! :-)

Eddigi életem legérdekesebb, leggyötrelmesebb és egyben legszebb hetén vagyok túl! Amíg élek, nem feledem! Vasárnap hajnal óta vagyok itthon, most pihenek, de már nagyon vágyom vissza Münchenbe!

Valószínűleg nem árulok el nagy titkot azzal,hogy egy új környezetben, próbáltam és próbálom ki magam! Életem első külföldi "munkavállalása" Rettegtem, mielőtt elutaztam, hogy negatív élményekkel és tapasztalattal térek majd haza. Tudtam, hogy jó helyre megyek, ahol figyelnek majd rám és nem lesznek problémák,nem esik bántódásom, csak attól féltem, hogy a sok csinos hölgy mellett nem fogok érvényesülni, azaz nem keresek egy árva eurot sem...

*München és én...*
Csodaszép város! Sajnos nem sokat láthattam belőle, mert szinte mindig a hadibázison tartózkodtam, nem nagyon mozdultam ki. De most nagyon szeretnék pár órát városnézéssel eltölteni és ezúttal nem hagyom itthon a fényképezőgépemet sem.
Amikor megérkeztem akkor sétálgattam talán másfél órát a pályaudvaron és annak környékén és közben vártam, hogy a főnököm az az a áldott jó ember értem jöjjön!  :) 
Amit ez idő alatt láttam, az nagyon tetszett. Igényes, tiszta környezet, szép parkok, mosolygós segítőkész emberek. Amikor elmeséltem azoknak a magyar lányoknak, akik szintén kint dolgoznak, hogy kerestem a zebrát, mikor át akartam kelni az út túlsó oldalára, de nem találtam, jót nevettek rajtam! :)  Először azt hittem, hogy biztosan azért nincsenek, mert spóroltak a festékkel, vagy megfeledkeztek róla, de aztán felvilágosítottak, hogy ne keresgéljek, mert egyáltalán nincsenek zebrák!
Egy teljesen ismeretlen, számomra nagyon idegen új világ. úgy estem- keltem, mint egy kisgyerek, mint aki az első lépéseit tanulja. Szerencsére nagyon sok segítségem volt, akik beszéltek magyarul, azok mind nagyon kedvesek voltak és mindig számíthattam rájuk, ha nem tudtam valamit! Nagyon hálás vagyok mindenkinek , de legfőképp annak az édes, angyali pasinak  is, akik segített abban, hogy a nyári szünetben abban a csodaszép városban dolgozhassam! Örök hálám érte!
Ismerkedés az új környezettel, új emberekkel, új ízekkel és nyelvfrissítés.  Ez jellemezte az elmúlt napjaimat. Sajnos eleinte nyelvi nehézségeim voltak, hiszen több éve nem beszéltem németül és nyolc évvel ezelőtt érettségiztem belőle. Az sem most volt! De majd szép lassan belejövök. Még nagyon sokat kell tanulnom, de soha az életemben nem éreztem annyi akaraterőt és kedvet a nyelvtanuláshoz, mint most! :) 

*Az első napjaim...*
Nagyon keservesek voltak. Tizenkét óra utazás után, szinte azonnal munkába álltam, előtte bejelentkeztem a rendőrségem (erről később írok!)Megdönteni nem sikerült, csak beállítani az ébrenléti rekordomat:40 órát voltam talpon! Karácsonykor volt részem ilyesmiben.
A vendégeim nagy része kedves volt hozzám, sajnos akadtak bunkó, szarházi kis suttyó, taknyos kölykök is, de azokat magyarul küldtem el a kurva anyjukba. Megérdemelték mind! Egyébként  német és az angol keverékén kommunikáltam a pasikkal. Azt úgy kell elképzelni, hogy ha egy mondatot, ha nem tudtam teljesen németül összerakni,  akkor a hiányzó részeket angolul egészítettem ki. Ha pedig az sem ment, akkor az anyanyelvemen beszéltem. De azért igyekeztem, mindig érthető lenni, csak eleinte nem mindig sikerült! :) Voltak nagyon vicces szituációk is ebből fakadóan!  :) 
A szervizemmel (ők ezt így nevezik)szerencsére nem volt gondom! Két magyar lánnyal is voltam szobán, az egyikükkel közösen kényeztettünk egy urat, a másik alkalommal pedig két pasi, két csaj felállásban zajlott az action. Nem hittem volna, hogy ennyire hamar híre megy annak, hogy jól dolgozom, jó a szervizem. Visszahallottam, hogy a német lányok is erről beszélnek!  Csak adtam magam, űgy, mint itthon semmi egyebet nem tettem!

*A rendőrségen...*
Addig nem dolgozhattam, amíg nem csináltattam meg a papírokat. A főnök vitt el, kitett a rendőrség épülete előtt, onnan pedig csak magamra számíthattam. Miután bekopogtam egy ajtón, egy pasi nyitotta ki, aki  tudta jól, hogy miért is megyek. Gondolom nem ritka az, hogy németül nem túl jól beszélő fiatal és kevésbé fiatal nők mennek oda! 
Leültünk egy asztalhoz, ahol egy fiatal hölgy már várt minket. Megkérdezte, hogy minden rendben van- e velem. Mosolyogva válaszoltam, hogy igen. Aztán a legnagyobb meglepetésemre egy tolmács ült le mellém. Először azt hittem azért hívták, hogy segítsen nekem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. A nő ismét feltette a kérdést, hogy minden rendben van- e  velem, mivel ők azt hitték, hogy valaki bántott... Ismét nagyon meglepődtem, de hamar elárulta, hogy miből is gondolták ezt: a szemem miatt! Tisztáztuk, hogy nincs semmi gond, jól vagyok és röviden elmondtam, hogy születésem óta látássérült vagyok. Ők nagyon komolyan veszik azt, ha egy lányt bántalmaznak. Szerencsére nekem nem voltak ilyen problémáim!
A továbbiakban felvették az adataimat: művésznév, tetoválás testmagasság, személyi igazolvány adatai és egy fotó, amin olyan rettenetesen ronda vagyok, hogy az már egyszerűen hányinger... :D Aztán tájékoztatást kaptam a szabályokról, majd végezetül egy papírt, ami 5 évig érvényes és ennyi volt!

*A továbbiakban...*
Sajnos ismét éjszakai életet élek. Reggel valahogy összekaparom magam és megyek megvenni a vonatjegyemet. Hétvégére ismét a Rejtelmek Városában leszek, addig itthon pihenek.
 Az első akadályt jól vettem, szívből remélem, hogy a következő hetem más sokkal jobb lesz és hamarosan hozzászokom az ottani körülményekhez. 

Ismét egy újabb kihívás előtt állok. Letesztelhetem saját magam, hogy mennyire vagyok rátermett ,alkalmazkodóképes egy új feladat  megoldásáéhoz...

*Elsősorban **partnereim **számára **szól **a **bejegyzés*.
Búcsúzom.... Annyira azért ne örüljetek, nem végleg, csak egy kis időre. Akiktől az elmúlt napokban, vagy ma  nem volt/lesz alkalmam személyesen, vagy írásban  elköszönni, attól, most itt szeretném ezt megtenni. Akik nem tudtak elérni azoktól pedig elnézést kérek! Ez az én egyik legnagyobb hibám...
Mint ahogy azt  az adatlapomra is kiírtam, nem leszek egy ideig elérhető. Sokan kérdezték, hogy nyaralni megyek.e? Nem sajnos az idén is elfelejthetem a pihenést... Pedig olyan jó lenne!
Holnap ilyenkor már utazom... Hosszú út áll előttem, pár száz kilométerrel odébb, már várnak rám!
És, hogy mikorra térek vissza? Nem tudhatom. Elvileg szemeszterkezdésre terveztem, de miután hazaértem, több, mint valószínű, hogy egy költözés vár rám: 3 év után itt kell hagyom az otthonom. Így csak a törzsvendégeim számára leszek majd egy ideig elérhető, amíg nem rendeződnek a dolgaim. Az adatlapomra mindent kiirkálok majd idővel.Tudom, hogy kevesen olvassátok, de igyekszem  majd röviden és tömören fogalmazni!

Mindenkinek kellemes vadászatot, pihenést, sok- sok örömteli, derűs napot és minden jót kívánok! Élvezzétek a forró magyar nyarat (is)

Ennyi voltam most...

Na, hát ilyesmi sem fordult velem elő mostanság! Képtelen voltam/vagyok megírni a bejegyzésem! Nem tudom összeszedni a gondolataimat. Valami idebent feszít, tép, de nem tudom kiadni magamból.Úgy érzem magam, mint egy szerencsétlen tinilány, fogalmam sincs mit is kezdjek a több tonna érzelemmel, ami össze akar roppantani...
Le vagyok pukkanva, de rendesen!
Fújom az orrom, mérem a lázam, vedelem ezt az undorító ízű citromos  löttyöt, amitől majd kifordul a belem olyan szar. Már jobban vagyok tőle (is), mint tegnap, ma már jövök megyek, intézem az ügyes-bajos dolgaimat. Igyekszem minél hamarabb helyrejönni, hiszen nem fertőzhetem meg a pasikat. Pihi van egy kis ideig...
.Nem vagyok csúcsformában.
Na oké, elég legyen már a panaszkodásból. Sajnálom, hogy nem tudtam leírni a tervezett kis szösszenetet. De ami késik, az nem múlik. Az idő (talán) nekem dolgozik...
Ennek örömére most ismét iszom ebből a citromos szarságból!  :D 



Bejegyzés újra engedélyezése: 2011 06. 29.

Olvasgatom a friss bejegyzéseket: blogverseny dúl Eropolisban. :)  Pár nappal ezelőtt egy hölgy írta felháborodva, hogy valaki plagizálta a blogbejegyzéseit. Teljesen jogosak az indulatai...
Gondoltam én is teszek egy próbát, segítségül hívtam örök, hűséges barátomat, akinek "G" betűvel kezdődik a neve és "oogle"- ként fejeződik be. Na és mit látnak szemeim??? Nem tudom, hogy sírjak- e, vagy nevessek, vagy esetleg mondjak köszönetet az illőtőnek, aki reklámoz...Fogalmam sincs! Mi lesz még ezután??? :o 
"lájkoljatok!!!"

http://szexporn.blog.hu/2011/06/11/title_1624727

Le sem tagadhatnám ezt a tényt, hiszen velem mindig történik valami! :)

*A fotóim*
Én, személy szerint az amatőr fotókra esküszöm. Félreértés ne essék, semmi bajom a műtermi képekkel,sőt tervezek az idén egy profi sorozatot is, ami majd a fővárosban fog készülni. A "házilag" elkészített alkotások azért jobbak, mert mindig a nyers valóságot mutatják a  fotóalanyról.

Nagyon sok elismerést és dícséretet kaptunk fotósommal *Karcsi Bácsimmal* a közösen elkészített képeinkért! Mivel valóban szeretem az egyediséget,a változatos, színes dolgokat ezért próbáltuk ezt valahogy tükrözni a portfolió elkészítésénél is. Hónapokkal a netes hirdetéseim indulása előtt már tervezgettünk, készülődtünk. Karcsi mindenben partner volt. Azért is szeretem őt és bízok meg benne, mert ugyanolyan elmebeteg, marharépa, mint én! "Betegek vagyunk mindketten"- szokta mondani. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni és mindketten meglepődtünk egymáson: és azon, hogy milyen jó érzéke van a fotózáshoz, ő pedig azért, mert ügyesen mozgok. Pedig sosem gyakoroltam! :)
Utólag nagyon szívesen idézem fel a fotózásunk minden percét,pedig anno úgy éreztem, hogy az egész csak egy gyötrelmes szenvedés. Pláne a természetben, amikor agyonzabáltak a szúnyogok és másnap alig mertem levetkőzni, a vendégeim pedig meglepődve érdeklődtek, hogy mi történt velem!
De most már tudom, hogy megérte szenvedni! :)
Egy "szintén zenész" hölgy adatlapján olvastam a következő bemutatkozást pár hónappal ezelőtt: *Úgy alakítsd külsődet, hogy ne legyen mindig ugyanolyan, de ne is teljesen más. A sexy, ismeretlen nő kritériuma, hogy legyen sejtelmes,dekoratív, vonzó és csábító.*
Mindenki döntse el maga, hogy mennyire illik rám ez a kis szöveg! Aki még nem látta az albumomat, nézze meg! És most nem az arcképes fotóimra gondolok! Mert azok bizony nem igazán sejtelmesek! :D

*Új projekt*
Barátnőm, Niki egyben az ex -kolleginám is. Anno mi együtt fogadtuk a partnereinekt. Tüz és víz voltunk és vagyunk a mai napig is, akár megjelenésről, akár stílusról, vagy akár gondolkodásmódról van szó. Ami neki tetszett, arra én húztam a számat, ami nekem jött be, az tuti, hogy neki nem volt jó.Sok vita is volt ezért köztünk, de mindezek ellenére nagyon jól együtt tudtunk működni a szexbenn és mindig elkápráztattuk a vendégeinket. Most és itt tisztáznám, hogy egymással nem foglalkoztunk, csak a pasikal. Bennem élt a vágy, de ő nem akarta. Tiszteletben tartottam.
Arra gondoltunk, hogy kipróbálunk valami újat és több év után ismét összeállunk egy picit. Bulit szervezünk. Az ötlet már egy ideje megfogalmazódott bennünk, de csak most jutottunk el odáig, hogy meg is valósítsuk!
A héten valamelyik este Niki meglátogatott, hogy megdumálhassuk a részleteket, hogy is legyenek a dolgok.Jól elvoltunk, és rájöttünk arra, hogy a hatékonysághoz közös képek is kellenek. Megbeszéltük, hogy a barátja M. csinál  rólunk fotókat. Rájuk hagytam, hogy döntsék el, hogy  másnap este én megyek hozzájuk, vagy ők jönnek ide. Az utóbbi megoldást választották!

*Nem vagyok formában*
Sajnos ez így van. Most valószínűleg ki fogtok nevetni és azt hiszitek, hogy meghülyültem, de az a helyzet, hogy a vizsgaidőszakom vége óta folyamatosan hízom és nagyon nem érzem jól magam a bőrömben. A mérlegem nem hazudik... Érdekes, amikor stresszesebb vagyok, nincs gond a súlyommal, amikor meg nyugi van, akkor meg kétpofára nassolok éjjel- nappal! Egyik állapot sem túl egészséges azt hiszem. Néha lelkesen nekiállok esténként az edzéseknek, de a kezdeti hév hamarosan abbamarad. Ezen kéne változtatnom!
És mint azt már az előbb leírtam, minden fotózásra alaposan rákészültem. A legutóbbira sajnos már nem volt időm...

*Fotózás*
Szerdán este meg is érkezett a kis csapat. Bontottam egy palack vörösbort és beszélgetni kezdtünk, majd nekiláttunk a melónak. Mindkettőjüknak tetszik a tükör a hálószobámban és ki is használták a lehetőséget, hogy felhasználhassák a munkában. :)
Hát sajnos az éjszakai fotózást nem nekem találták ki. Mivel Nikinek szép hófehér bőre van ezért az ő képei sokkal jobban sikerültek, mint az enyémek! M.munkájával az égvilágon semmi gond nincs, hiszen nagyon aranyos és lelkes volt, szegény le is izzadt  a nagy meló közben! Lehet, hogy azért, mert feltekertem a fűtést, hogy  a barátném ne fázzon, lehet, hogy a munka hevében, de az is lehet, hogy a látvány miatt melegedett ki annyira! :D Nem tudhatom! :) Pózoltunk, hol együtt, máskor külön- külön, vetkőztünk, öltöztünk, a munkamenet valahogy így zajlott. Kb. fél egykor végeztünk.A hangulat jó volt! :)

*...és ami utána jött...*
Azonnal megnéztük az eredményt, háááááát... Egyikünk sincs megelégedve önmagával! És ilyenkor jönnek a kifogások, hogy nagy az orrom, rossz a szemem, narancsbőrős a seggem, pattanásos a hátam...ez mind sajnos igaz! :( Mi nők nagyon kritikusak tudunk lenni magunkkal szemben különösen én! az egyik képen totál úgy látszik, mintha bajuszom lenne! Pedig nincs, vagyis nem tudok róla! :
Azonnal eldöntöttem, hogy a műveletet meg kell ismételni újra!

Egy ideje kerülgettük egymást M-mel,a sötét szobában csókot váltottunk, majd a fülébe súgtam, hogy győzze már meg a párját, hogy aludjanak nálam! Mindkettőnknek mókázni támadt kedve! Sajnos a nőci hallani sem akart róla, mindenképp haza szeretett volna menni. Mi mégsem hagytuk annyiban a dolgot...egyszer csak azt vettem észre, hogy a pasi letolt nadrággal áll előttem, én pedig élvezettel cuppogok a farkán! Tehetek arról, hogy imádok szopni??? :) :) :D
Arra viszont nem számítottam, hogy akció közben Niki fotózni fog minket! Nem zavart, sőt élveztem! :)
Aztán, mikor kellőképp bemelegedtünk a játékba, akkor magára hagytuk a paparazzat (nőnemben!) és átvonultunk a szomszédba ott folytattuk a bulit! Nagyon kellemes, igazán jó volt! Röviden csak ennyit..
El is álmosodtam utána de miután távoztak a vendégeim, mégsem tudtam elaludni egy ideig!
 Jó kis este volt! :) 

*Új haditerv*
Ma találkoztam Karcsival és megbeszéltük, hogy a jővő hét utáni héten megismételjük a fotózást! Csak azt nem tudom, hogy fogok addigra formába lendülni, mivel tudom, hogy anya húsvéti menűjének nem tudok ellenállni! :) Alig várom a jővő vasárnap reggelt, mikor újra átölelhetem és magamhoz szoríthatom az édesanyámat. És, hogy láthassam a kicsi családomat! :)


*Megjegyzés*
A legjobban sikerült képeket most azért feltöltöm, hogy Ti is láthassátok miről is írtam!
Az illusztrációt, ami a bejegyzéshez kapcsolódik, majd csak akkor, ha eltűnik a blogom a főoldalról! Szégyellős vagyok, na! :D De szopni akkor is imádok! :D :D

...én pedig most válaszolok!

Többen feltették nekem az elmúlt napokban azt a kérdést, hogy vannak-e fikciók az írásaimban? Nincsenek! 
A blogomat addig írom, amíg kedvet és energiát érzek hozzá. Vállalom magam, még akkor is, ha vannak/lesznek, akik ellenszenvesnek találnak ezért!
Azt viszont megígérem, hogy a kitalált elemeket mindig meg fogom jelőlni! :)Hogy tudjatok róla... :)

A hét elején "kényszerszabadságra" vonultam. Ilyenkor igyekszem mindig hasznosan eltölteni az időmet. Tavaszi nagytakarításba kezdtem. Egy fiók mélyéről régi, poros könyvek kerültek elő. Gimiben használtam őket. Az egyiket lefekvés előtt lapozgattam, olvasgattam. Macskakaparások, verselemzések, trágár "aranyköpések", barátnőm karikatúrái és egyéb érdekességekre bukkantam! :-) Jókat szórakoztam ezeken az archív butaságokon. Aztán később ráleltem egy versre, ami már akkor is nagyon tetszett, bár még nem egészen értettem a mondanivalóját.
Azóta már százszor elovastam a művet és arra a következtetésre jutottam, hogy azok a versek, amelyeket a diákok a középiskolában analizálnak nem mindenki számára egyértelműek, érthetőek. (tisztelet a kivételnek) Sok osztálytársam (és én is )azt mondták ezekre a versekre, hogy: "Ez egy nagy szar, semmi mondanivalója nincs!" Dehogy nincs! Csak az alkotók nagy valószínűséggel, nem a fiatalabb korosztályt célozták meg ezekkel az alkotásokkal. Na, meg persze azóta sok- sok minden változott ugyebár... Ez már a 21. század...
Arra gondoltam, hogy most lepötyögöm ide ezt a szerzeményt!
Valami van benne, ami nagyon megfogott már anno pár évvel ezelőtt is...talán a hangvétele, stílusa...vagy nem is tudom..

*Weöres Sándor: Canzone*
*(feleségemnek)*

*Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem,*
*ó, hallgat még felőled benn a lélek,*
*mely fátylat von köréd szerelmesem,*
*s még nem tudom, hogy néked mennyit érek,*
*jósorsodat hozom, vagy tán halálom*
*arany s gyémánt díszét még nem tudom:*
     *új mézes fájdalom*
*indái közt nehéz utat találnom.*

*Csak azt tudom, hogy társra sose várt,*
*az én szívem, s lettél egyszerre társa,*
*elvéve tőle az életet s halált,*
*hogy visszaadd másféle ragyogásra:*
*hol bennem erdő volt, dúvad-s madár-had*
*hazátlan csörtet villámtűz elől:*
*és kunyhóm összedől,*
*ha benne otthonod meg nem találod.*

*Csak azt tudom, hogy hajlós testeden*
*szinte öröktől ismerős a testem,*
*fejemnek fészke ott a kebleden,*
*nem szégyen, ha előtted könnybe-estem,*
*semmit sem titkolok,s ős-ismerősen*
*jársz vad, töretlen Tibet-tájamon,*
*imbolygó szánalom,*
*vagy éji égen csillagkérdező szem.*

*A mwgtépett ideg, e rossz kuvik,*
*szemed nyugodt kék mécsét megtalálja,*
*kicsinyke úrnő, térdedhez buvik,*
*s elszunnyad az érzékiség kutyája,*
*és benn a Fénykirály, az örök ember,*
*még hallgat, tán nem tudja szép neved*
*s nem mond ítéletet,*
*így vár piros ruhában, szerelemben.*

*1947*

Kapcsolatom egy évfolyamtársammal...  (folytatás)


A következő randinkra sokat kellett várnunk. Azt kellett észrevennem, hogy az elmúlt 5 hónap villámgyorsan elrepült. Jöttek az ünnepek, majd a vizsgaidőszak, ami nagyon megviselt testileg- lelkileg!
Egy közös zh. írása után futottam össze Lacival és közöltem vele, hogy beszélnünk kell. Erősködött, hogy azonnal mondjam el, mi a gond. Leintettem, "Ezt azért mégsem a folyóson kéne megbeszélnönk, majd ha kettesben leszünk!" Sok sikert kívántam neki a pár órával későbbi következő vizsgájához, én pedig elhagytam az intézményt.

Elég nehezen sikerült összehozni a dolgot, de azért sikerült. Előtte persze azért dumáltunk telefonon is. Sokkal könnyebb lett volna úgy bevallanom, hogy ki is vagyok, de nem tettem, mert a pasi szemébe akartam nézni, miközben közlöm vele, hogy prosti vagyok... Pár hónapja vallaom azt az elvet, hogy akinek nem muszáj, annak nem hazudok, bármit is gondol rólam utána. Eddig nem sok sikerrel jártam...

*A második éjszaka*
Nem lett volna rossz, de azt hiszem jobb lett volna, ha kihagyom...
Kalandos módom jutottam be a kollégiumba, (mert hát hol is találkozhattunk volna? :-) ) elég késő is volt már. Legszívesebben azonnal nekiestem volna a pasasnak, de tudtam, hogy vár rám egy vallomástétel. Leültünk egymással szemben és vontatatottan felvezettem, majd kifejtettem, hogy mivel is keresem a kenyerem és hogy miért is kezdtem el újra tanulni hat és fél év után.Ha tudnátok, hogy mennyire nehéz az ember szemébe nézve azt mondani: "Kurva vagyok." Nagyon-nagyon össze kellett magam szednem, de megtettem, színt vallottam. A fickó rezzenéstelen arccal hallgatta végig a gyónásomat, majd kijelentette, hogy ezt ő sejtette, csak nem mondta. Azt hiszem még hazudni sem tudok normálisan!
Én úgy éreztem, hogy az éjszaka hátralévő része baromira erőltetett volt. Erőteljesen rányomta a vallomásom a bélyegét az együtt töltött időnkre. Sokat beszélgettük ismét, de bizony néha- néha kicsúsztak a pasi száján olyan mondatok, amik nekem nagyon nem tetszettek. Köztisztségviselő létére azért tudhatná az illemet, még akkor is ha prosti vagyok! Próbáltam végig higgadt maradni, de amikor a "Vállalod-e gumi nélkül?" és a "Mit csinálnál, ha kilyukadna a gumi, hogy  tudnád meg ki a gyerek apja?"kérdések elhangottak legszívesebben pofánvágtam volna a fickót csak az a gond, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban, 3x akkora, mint én! És amilyen bunkó én még azon sem lepődnék meg, ha visszaütne... 
Csodálkoztam, hogy hová túnt az az intelligens, jópofa, érzéki srác, akit ősszel megismertem? Én is sokat változtam ezidő alatt, de nem voltam vele bunkó! Ha sejtette, akkor miért viselkedik így miután volt hozzá pofám és elárultam neki az igazat? Semmit sem értek!
A szex is nagy nulla volt számomra. Vágytam volna a kényeztetésre, pontosan a randi miatt pihentettem magam aznap. De nem panaszkodom, másnap bőséggel megkaptam, ami jár nekem! :D
Nem is érdemes nagyon írni róla. Csak feküdt, mint egy fadarab, én meg ugrabugráltam rajta és ennyi... Próbáltam a passzívságát azzal magyarázni, hogy nagyon fáradt volt.De én is alig aludtam előző éjjel, millió dolgot intéztem napközben és mégis igyekeztem aktív lenni. Ő csak a kezével izgatott, a nyelvét elvitte a cica...lehet, hogy attól tartott, hogy összeszed valamit? Ki tudja! Még annyi kedvem sem volt, hogy orgazmust színleljek! Teljesen snassz dugások voltak, itthon százszor jobban szoktam érezni magam.
Kora reggel , másfél óra alvás után elbúcsúztam Lacitól.Jókedvúnek tűnt, lehet, hogy annak örült, hogy megszabadult tőlem? :-) 

Mindez 3 nappal ezelőtt történt, de már a visszainduláskor elhatároztam, hogy ennyi volt...még ha keresni is fog, akkor sem akarok tőbbé találkozni vele...Mi két különbözú világban élünk, nem igazán jutottunk közös nevezőre! Alkalmi partnerekből pedig akad itthon bőven, akik megadják nekem a tiszteletet! Én nem utolsósorban még jól is érzem velük magam! :-)

*Az őszinteség ára?*
Szomorú vagyok és csalódott..
Nem ringattam magam, hiú ábrándokba és nem vártam csodát, csak felcsillant a remény, hogy talán találok valakit, aki elfogad és menedéket találhatok nála. Azért is gondolkodtam így, mert egy teljesen normálisnak látszó fazont ismertem meg. De ezek szerint rossz emberismerő lennék? Ha hazudok, az a baj, ha őszinte vagyok, az is...
Keresem, kutatom a helyem ebben a kibaszott, genny világban! Egyenlőre még nem találom, de nem adom fel! Tudom, hogy lesz majd egyszer valaki, aki értékelni fogja az őszinteségem és azokat a dolgokat, amik mélyen bennem rejtőznek! 
A remény hal meg utoljára...meg a gázszámlás,,, :D :D

És, hogy lesznek-e még kalandjaim a kollégiumban? Nálam sosem lehet tudni az ilyesmit, valószínűleg igen... Majd azokról is beszámolok! :-)

Kapcsolatom egy évfolyamtársammal...

*Szociológia előadás...*
Az első konzultációmra remegő gyomorral érkeztem. Kétségbeesetten néztem szét a suli aulájában, nem ismertem senkit sem. Egy ajtó előtt kisebb tömeg várakozott, csatlakoztam hozzájuk. Egy idő után az ajtó kitárult, a nép beözönlött, mentem én is velük. Épphogy leültem, valaki megérintette a vállam. "Gyere, ülj ide, ne szomorkodj ott egyedül!"- szólt rám egy pasi. Szó nélkül hátrébbköltöztem egy sorral. Bemutatkoztunk egymásnak, őt  Lacinak hívják.Eleinte rá se mertem nézni, de az idő múlásával oldódtam. Egyre jobb lett a hangulat, de időközben megérkezett az oktatónk, s kezdetét vette az előadás...amit végigröhögtünk, többször is rá kellett szólnom Lacira, hogy duguljon már el, mert így képtelen vagyok jegyzetelni! A szünetben sem mozdult el mellőlem, csoprttársai csodálkoztak is. "Ti ismeritek egymást?"- kérdezte egy hölgy. "Nem, csak most ismerkedünk"- válaszoltam mosolyogva. Valóban nagyon jól megtaláltuk a közös hangot, pedig még sosem találkoztunk. Csodálkoztam is magamon, hogy több év kihagyás után, az első napomon a suliban már pasizom... Számot cseréltünk a második előadás alatt. Miután vége lett az órának (ami 90 perc volt! )a pasi felajánlotta, hogy meghív egy italra. Szívesen elfogadtam volna, mert nagyon jó lett volna még beszélgetni vele, de sajnos haza kellett jönnöm. Búcsúzóul megígérte, hogy hívni fog...

*Nagy volt a csend...*
...mivel hiába vártam, de Laci nem hívott. Gondoltam magamban, ez is egy kamus faszi beeteti a csajokat, aztán ennyi... De, mivel számot váltottam, ezért adtam a fickónak egy lehetőséged és egy éjszaka küldtem neki egy sms-t. Azt hiszem ez volt számára a bátorító, mivel aznap felhívott. Egyeztettünk, melyik napon lesznek mindkettőnknek konzultációi és megdumáltuk, hogy suli után találkozunk!

*Egy csodaszép éjszaka*
Késve érkeztem meg aznap, így az előadó leghátsó sorában találtam helyet. És hiába látok rosszul, azonnal kiszúrtam a pasast.
Szünetben már szinte izzott körülöttünk a levegő, pláne, amikor provokatív szexuális megjegyzéseket tettem! :-) És tudtuk, éreztük, hogy történni fog valami."sex in the air"
A kis hamis úgy intézte, hogy egyedül legyen egy szobában, így megegyeztünk abban, hogy  a kollégiumban találkozunk. Mivel én máshol szálltam meg, ezért szétválltak útjaink, de pár óra múlva Laci értem jött taxival és magával vitt, elrabolt...:-)
Akkor este, éjszaka olyan volt a kollégium, mint egy felbolydult méhkas. Gólyabál volt, s bár mi is azok voltunk, nem vettünk részt a mulatságban, mivel levelező tagozatosak vagyunk. Találtunk jobb elfoglaltságot! :D
Ismét sokat dumáltunk, mindenről. Többek között arról az első alkalomról is, amikor találkoztunk. Elárulta, hogy amíg meg nem szólított, addig a popsimat bámulta (hiába, pasiból van! :D) Nagyon jó volt ismét a hangulatunk. Később kihajoltam az ablakon, hogy rágyújtsak, de Laci nem nagyon hagyta, mivel a hátam mögött átfogta a derekem és szorosan magához húzott. Éreztem, hogy odavan rendesen! :-) Egyszer csak azt vettem észre, hogy anyaszűlt meztelenül ülök előtte az ágyon, és ő csak bámult, majd felfalt a szemeivel. Engem expresszgyorsasággal levetkőzetett, de ő mintha egy kicsit szégyellős lett volna, nehezen akart megszabadulni a ruháitól, egyfolytában rajtam legeltette a tekintetét. Nem szórakoztam, a kezembe vettem a dolgokat és lassan kiszabadítottam meredező farkát a nadrágjából és azonnal kezelésbe vettem. :-) Végigtáncoltattam a szinte robbanásra azonnal kész, hímtagon a nyelvem, majd csúsztattam egyre lejjebb és lejjebb, szép lassan óvatosan, egészen a torkomig majd ugyanezekkel  mozdulatokkal vissza, a nyelvemmel folyamatosan játszottam vele, majd egy váratlan pillanatan ismét lecsúsztattam, a torkom, gyűrűként feszült rá a forró, lüktető farokra! A faszi egyre szaporábban vette a levegőt, tudtam, hogy nemsokára kivégzem. Picit még húztam az idegeit, mert megálltam és a szemébe nézve, csak annyit mondtam: "Kívánlak" Ezzel még jobban felhúztam őt, de még mindig csak rá figyeltem, pár pillanat múlva, forró vulkánként tört elő a láva!
Aztán én következtem: mikor a nyelve a csiklómhoz ért, éreztem, hogy én még srácnál is gyorsabb leszek! Így is történt, néhány perc múlva hatalmasat durrantam, beleborzongtam...  A hangom, kisebb-nagyobb sikerrel tudtam visszafogni, de igazából a kinti tomboló diákélet ricsaja, elnyomta a mi kéjes zajainkat! Kis pihenő után üjra nekiestünk egymásnak, beleadtam apait- anyait és , mint egy zsoké meglovagoltam a pasi farkát. Az ágy recsegett- ropogott, félő volt, hogy nem bírja a mi kis aktív bevetésünket, de nem foglalkoztunk vele. Csak a kéjes borzongást éreztem, tudtam, hogy nincs messze a második orgazmusom sem. Igazam lett, ismét gyorsabb voltam, de nem nyugodtam meg addig míg az áldozatom a kéjtől eltorzult arccal felnyőgőtt... Fantasztikus volt! :-)
Egy ideig még dumálgattunk, lovagom betakargatott, a popsim, hátam, hajam simogatta lágyan, nagyon gyengéden. Csak kuporogtunk azon a szerencsétlen pici heverőn és lehunyt szemmel, csak arra gondoltam, hogy milyen klassz lenne, ha megállna az idő...
Már hajnali 3 is elmúlt, mennem kellett, hagytam Lacit pihenni, én pedig miután elbúcsúztam tőle, visszatértem a panzióba.

*A lelkiismeretem*
Délelőtt fáradtan, nyúzottan szédelegtem a suliban, titkon remélve, hogy hátha összefutunk! De elkerültük egymást.
Délután, mikor hazafelé utaztam, a lelkiismeretemmel vívtam csatát! Egy nagyon őszinte, kedves srácot ismertem meg, miért hazudok neki folyamatosan magamról? 
S, elhatároztam: legyen bármi, színt fogok vallani neki  a legközelebbi randink alkalmával...

(folyt. köv...)